Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1966-1968 (HU ELTEL 8.a.59.)

1968. február 28. I. ülés

Nem dőlt •! még az a probléma, hogy vajon a fővárosi pedagógusok úgy vesznek-e részt a továbbképzésben, mint a vidékiek. Vannak olyan elképzelések, hogy a főváros a maga keretében óhajtja folytatni a továbbképzést úgy, hogy az egyetemtől osak segítséget, előadókat kér és ezeket külön dotálja, lehetséges, hogy az egyetemre csak a vidéki középiskolai tanárok továbbképzése hárul« Héhány fő formát kellene kidolgozni«

Az egyes szakok továbbképzési formáit nem lehet uniformizálni, mert ez tökéletesen elhibázott dolog lenne, de az sem lehetséges, hogy minden tanszéken más keretekben folyjék a munka, mert ezt szervezetileg nem lehet átfogni« Néhány fő formát kell kimunkálni és a tanszéki külön elképzeléseket ezekbe kell valahogy beleszorítani« Azzal egyet lehet érteni, hogy az egyetem osak a szűkén értelmezett szakmai továbbképzést vállalja, tehát a pedagóglgai, szakmódzoertani képzést az Országos Imiméig pedagógiai Intézet adja« ügy tudja azonban, hogy a fővárosi tanácsnak, de lehet, hogy a vidéki tanácsoknak is ktilön kérésük, hogy tanügyi vonalon a vezető káderék továbbképzése azonban sealpnódszertani, pedagógiai szempontból ix az egyetemen folyjék, ezt a munkát tehát a Neveléstudományi Tanszéknek kell vállalnia, bizonyára ez elől nem is zárkózik el, mint ennek előzményei is vannak«

pontos a szakaszosság kérdése. Nem lehet egy kalap alá venni azokat a pedagógusokat, akik ezelőtt 15-20 évvel végeztek azokkal, akik 3-4 évvel ezelőtt, különböző szinteket kell megállapítani és ezeknek megfelelő oktatási formákat kell választani« Ha ugyanis az a cél, hogy a végzett hallgatók elé tárjuk az azóta a szaktudományban elárt uj eredményeket, akkor nem közömbös, hogy ezek a hallgatók mikor végeztek, két-három vagy 20-30 évvel ezelőtt, A szakaszosság kérdésének eldöntése