Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1966. március 4. III. ülés

IM- 21

kényszerül ülni, amikor a másik tanszéken a másik véglet van. Akárkit ér majd közülünk az a balszerencse, hogy dékán lesz, találkozni fog ezzel a problémával.

Waldapfel József kifejti, olyan irányban indult meg végre egy nézete szerint is rossz kezdet után ez a vita, hogy 3aa vajon lehet-e Jobb megoldást találni a meglévő helyiségek Jobb felosztása révén. Nem tud egyetérteni azzal az éles hanggal, ahogy a kari tanács tagjai az egész elaborttumot eleinte fogadták,

valóban sok munka fekszik benne, még ha egészen elcsúszott volna, akkor sem lett volna szabad il en hangot megütni. Valóban nem nagyon lehet mentegetni a négyzetméteres megoldást, mert hiszen nem lehet egy-egy sarkot lefürészelni egy szobából. Mindenesetre ami kevés megoldható, azt meg kell vizsgálni, tehát mégis komolyan kell foglalkozni a Javaslattal. Természetesen harcolni kell az épület teljes megszerzéséért, most van egy uj, tevékeny fiatal miniszterhelyettesünk, őt is fel kell keresni. Meg kell tehát próbálni egyrészt mindent elkövetni a Jobb elosztásért, másrészt, hogy uj területekhez Jussunk.

Mód Aladár egy félreértést kiván eloszlatni. Azok, akik a Javaslatot ellenezték, semmiképpen sem akarták sem a bizottságot, sem a kari vezetést megsérteni, mindannyian méltányoljuk azt a helyzetet, amelyben a kari vezetés van és azt a nehéz helyzetet, amelyben a bizottság volt, amikor erre a Javaslatra kényszerült. Csupán azt akarguk világossá tenni, hogy ez a Javaslat nem old meg semmit. Nem látja a Javaslatból, hogy ha a kar megszünteti a kabineteket és a szakszemináriumokat, akkor mit nyer ezzel, hány szobát szerez. Nem szabad megengedni azt a látszatot, mintha ezzel megoldottunk volna mindent. Változatlanul az a vélemény, hogy ennnél sokkal nehezebb és nagyobb kérdéseket oldott meg az állami vezetés az utóbbi A időben még ezen a téren is, diákkol-