Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1966. március 4. III. ülés

kát oda rakhatják, ahová akarják, mert ez egy adott épület, amelynek nagyon rossz az alaprajza. Hibás az a kiinduló pont is, hogy egyetlen műfajnak tekinti az egész kart, holott mindegyik tanszék más és más feladatokat lát el, más módszerekkel dolgozik, más benttartózkodási igénnyel és lehetőséggel számol. Bengeteget kell bent tartózkodnia« az egyetemen és még sok művészettörténeti oktató van igy, úgyhogy nem férnek el. Ha még Jobban össze kell huzódniok, egészen egyszerűen lehetetlen lesz dolgozni. A dolog másik része, hogy a művészettörténet szak, de ide tartozik még jónéháay má3 is, mint a régészet és a néprajz, olyan oktatási módszerekkel szemléltető eszközökkel, bemutatásokkal, könyvekkel dolgozik, amelyeket elvinni nem szabad, osak helyben lehet használni. Szemináriumi helyiség, könyvtár nélkül ez lehetetlen. Az egész Javaslatot - ne vegyék zokon a készítők - egy idegzárlat alkalmával keletkezett munkának tekinti és ez igy van még akkor is, ha a Bölcsészettudományi Karon uralkodó helyhiány szorította a bizottságot erre a nagyon kevéss eredményes Javaslatra. Kéri, hogy a kari tanács vegye le a Javaslatot a napirendről é nézzen más megoldás után.

Sinkovibs Istv n dékán egy-két pozitiv Javaslatot

kér a megoldás irányában, mert az nem megoldás, hogy felhívjuk

<Lr

az illetékesek figyelmét, mert fzt már többször is megtettük.

Kardos Lajos nem emlékezik olyan esetre, amikor egy javaslat ennyire negativ visszhangot keltett volna, az az érzése, hogy ezek a felszólalások nem igazságosak. Túlzás arra gondolni, hogy a bizottság valamiről egyszerűen megfeledkezett volna. Tudományos viták esetében is vissza szokta utasítani Kardos professzor, ha valaki olyat vet fel, hogy figyelembe vette-e a kísérletező, hogy az állatok szagolnak. Uem szabad feltételezni, hogy a kísérletező ilyesmire nem gondolt, elemi hibát követett el.