Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1964. december 17. I. ülés

- 11

tekintetében. Ez vezet a nagy létszámhoz, amelyet azonban jelentős® mértékben csökkenteni kellene. A minisztériumnak erre vonatkozó előzetes javaslatai bizonyos vonatkozásban tulmennek a mi anyagunkban feltüntetett követélményekens, eszerint a mat

gyár—történelem, magyar-pedagógia, a történelem-pedagógia, pedagógia-pszichológia szakpárositásokat sokkal kisebb létszámmal inditanák, sőt egyes években ezeken a szakokon ki is hagynánk a beiskolázást, ami reális és helyes. Az idegen nyelvszakosok vonatkozásában a minisztérium is egyetért azzal, hogy négyéves legyen a képzés és hogy levelező tagozat nyelvszakokon ne legyen. Valóban a levelező képzés ezekiPa szakokon irreális.

Állandó visszatérő problémát jelent, hogy az egyetem és a hallgatók érdekeinek konfliktusában a minisztérium a legtöbb esetben a hallgatók érdekeit vette figyelembe. Kétségtelen,

hogy jtt dolgozó emberekről van szó, akiknek sokkal nehezebb

\ ' ■> / .

elvégezni az egyetemet. Ezt meg lehet érteni, mégsem lehet azt csinálni, hogy az egyetem ilyenkor leszállítja a színvonalat és valamiféle felsőfokú tanfolyam színvonalára süllyed. A Bölcsészettudományi Kar jelentésében foglalkozik azzal, hogy kultúrpolitikai, tudománypolitikai szempontból nem helyes az ilyen nagy tömegű felsőfokú diploma kiadása, mert ez a jelenlegi színvonalon elszinteleniti kulturális és tudományos életünket. Meg kell fontolni azt a követelményt, hogy aki vállalja a 3-6 éves egyetemi képzést, az vállalja annak következményeit is. Emlékezzünk vissza az 1949-1950-es évek esti hallgatóira, akik komolyan vállalták a tanulást, velük összehasonlitva ma mindinkább olyan hallgatókkal találkozunk, akik nem annyira a tudást, mint inkább a diploma megszerzését tartják szem előtt és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél kevesebb munkával érjék el a kitűzött célt.

/7