Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1962-1964 (HU ELTEL 8.a.56.)

1964. április 9.

2X)'£

hogy sokszor egészen primitiv szükségleteikről sem tudunk

gondoskodni, nem tudunk például két lábas vagy lí*vór helyett négyet adni egy emeletre, - Beszélni kell a tanári felelősségről, a példamutatásról általában, de különösen a munkára és az életro való nevelésről. Beszélgetve a

visszatérő hallgatókkal, valahogy azt látja, hogy az életben kint eltöltött egy-két esztendő* jobban megneveli őket, mint az egyetemi öt év, egy-egy bohém fiatalemberből komoly ember lesz. Itt most nem arról beszél, hogy a kalift hallgató megbukik az egyik tanárnál, átmegy a másikhoz Ős ott jót vagy jelest leap, hanem arról, hogy a tanári nevelés munkája ninos eléggé összehangolva, nem lépnek fel egyenlő igényekkel a hallgatók magatartása tekintetében, Azért 113 vizsgázónak jelest adni* nem vall fokozott igazságérzetre, hiszen lehetnek köztük, akik voltaképp nem is vizsgáztak, mert bár oda van Írva a jelö3, a névvel együtt ki van hus^a, Javasolja a kari tanácsnak, hogy a jövőben az ilyen esetek felemlitésénél követelje meg a nevek kimondását, mert a jegyek azonos értéke nagyon fontos eszköze a nevelésnek, í,Ks hasonló szélsőséges esetek is vannak: 24 vizsgáséból 23 jeles, egy jó. Ez a hallgatók igazságérsetét sérti, mert ők tudják, hogy a kollégájuk milyen képességű és látják, hogy ők sokkal nagyobb tudással ugyancsak jelest kapnak. Idetartozik az is, hogy 2g&nsbg%ftfc% rendszeretetre kell nevelni a hallgatókat, n© akkor vizsgázzanak, amikor ők akarnak, különösen vonatkozik ez a levelező és az esti tagozatra, Uem is beszélve arról, hogy milyen szomorú az, hogy a tanárok a Vííllukra njiezedő nagy teher mellett még bármikor és bárkinek rendelkezésére állanak és eszel idejüket elapróz!.—