Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1960-1962 (HU ELTEL 8.a.55.)

1960. december 22.

- 7 u

1

is a tananyag mennyiségének csökkentése» Nyilvánvaló persze, hogy a már most is szembetűnő túlterhelést a reformviták előtt fel kell már számolni* /Az alapelvek utóbb erről szólnak is./ De távlatilag is intenek* Kiemelem az alapelvek szövegéből: UA képzés színvonala emelésének, a hallgatók túlterhelése csökkentésének, önállóságuk fokozásának nem egyetlen, de egyik legfontosabb eszköze az egyes hallgatót terhelő tananyag teljes mennyiségének csökkentése. Éneikül nem lehet végrehajtani a reformot* A tananyag mennyiségének csökkentését csak a szűk szakmai szempontok, a szakmai sovinizmus leküzdésével lehet elvi alapokon, a Mform igényeit figyelembe vevő, korszerű szemlélet szerint végrehajtani*

Az egyetemeken bizonyos - az eddiginél kisebb mennyiségű és gondosan kiválasztott - alapvető tényanyagot kell megtanítani.u

Ez a célkitűzés "teljes menny is égről " beszél, tehát nem mindéül tantárgy mechanikus meghúzásáról van szó, .hanem az egész tananyagátalakitás teljes, egész kihatásáról. Azaz a hallgatók együttesen azt érezhessék az átalakításból, hogy terhelésük csökkent. Sz magábafoglalja egyes tárgyak támabővitését, egyes kérdések bővebb tárgyalását is. Ide is tartozik, a- mit az alapelvek a világnézeti nevelő jellegi kapcsán vetnek fel, a történelem és irodalomtörténet oktatásában a legújabb kor, ill. az élő irodalom növekvő tárgyalása. Ez nemcsak e szaktárgyak, hanem a marxizmus oktatás területét is érinti, mert összhangba kell hozni azzal az igénnyel, hogy a marxizmus-leninizmus oktatásában csökkenteni kell a történeti anyag mennyiségét s nagyobb időt fordítani az elvi kérdések és aktuális problémák oktatására. A kérdések sokoldalú tanulmányozását az is szükségessé teszi, hogy a történelem és irodalom régibb korszakaiban is szükséges A- ' zsia, Afrika, Latinamérika jelentékeny kultúráinak további ismertetése, ill. a hagyományos tananyag ezekkel való bővitése. Másfelől a marxizmus- leninizmus tárgyaiból a történeti anyag-mennyiség csökkenésével nem szabad kihullaniuk a történeti összefüggéseknek, hiszen a marxizmus oktatás agyik fő célja éppen a jelenségek adott történeti helyzethez kapcsolásának, viszonyításának elsajátíttatása. Megint a tanszékek tárgyilagos, nem öncélú együttműködéséhez, ill* az egyes szakok ma alig meglévő együttműködésének szükségletéhez érkeztünk el* így biztosítható csak az oktatás színvonalának emelése, eredményesebb volta.

Kiemelném itt, hogy januári tanácsülésünk alapján Tálasi elvtár3 a következőket terjesztette fel a bölcsészkari iaaárképzési előterjesztéshez megjegyzésként a modern idegen nyelvek oktatásának problémáiról;

"Az oktatás gyakorlatiassága ás az aktiv nyelvtudás fejlesztése érdekében fokozottan kellene előmozdítani az anyanyelvi előadók alkalmazását*

K j

II

i

i 3

m