Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1960-1962 (HU ELTEL 8.a.55.)
1960. december 22.
- 6 is ez a társadalmi igény még nem lelte meg a megfelelő formát» Az alapelvek III. fejezete a tananyag kiválasztása tekintetében nyújt már részletezettebb gondolatokat»'Úgy gondolom, hogy a problémafelvetés nem is egyenlő súllyal érinti a különböző egyetemeket és karokat. Kevés lehet olyan tanszékeink száma, ahol a tudomány legmodernebb eredményeit ne tanitanók, hiszen néhol kialakításukban is tekintélyes szerep $ut ok# tatáinknak* De nagyobb probléma, hogy a korszerű szemlélet nem hatja át mindig-a tanszék minden oktatóját, -ill# az egész tanitott anyagot. Márpedig nincs sok veszélyesebb elem a hallgatók képzésében és nevelésében, mint az egységes követelmény és példa ilyen hiánya* A túlhaladott ismeretek elhagyása szükséges, persze ez nem jelenti, hogy ugyanezzel kritikailag, vagy a tudománytörténetben nem kellene egyáltalán foglalkozni, sőt! Viszont erre is áll, nemcsak az ideológiai tárgyakra, hogy elsősorban a ma is ható, a marxizmussal harcban- álló elméletekkel, iskolákkal polemizáljunk, azokról emlékezzünk meg a helyes marxista álláspont mellett. Az alapelvek a tanárképzésben külön is feladatokat jelölnek meg. Noha vagyunk itt, akik ah általános és a középiskolai uj tananyag kidolgozásában is szerepet vállalhattunk, de a hiányok mégis szembetünőek. Nem elég élő a kapcsolat a tanszékek és gyakorló iskolai tanárok közt, nem elég oktató ismeri és nem sok tanszék mutatta heg a Megfelelő közép- és általános iskolai tankönyveket* Laza a kapcsolat a pedagógiai tanszék ás a szaktanszékek között, korábbi évekhez képest még visszaesést is jelent az ilyen természetű kari ankétok csekély száma vagy hiánya, nincs még megnyugtatóan kialakítva a karon a neveléslélektan súlya és művelésének góca. Noha nem újdonság erejével ható, de mégsem érdektelen kérdéseket vetnek fel az alapelvek at lezárt ás a vitatott kérdések oktatásának, a főkollégium és speciális kollégium válfajainak problémájával. Itt is felhasználhatjuk a januári vitánk alapján készült dékáni felterjesztést, s megismétlem, hogy az egyoldalúén szakkollégiumokat hallgató ifjú sokszor nem látja a nagy összefüggéseket. Az előadások olykor egyoldalúan a kutató professzor pillanatnyi tárnáját követik, mig a leendő tanár számára lényeges anyagrészekről nem emlékeznek meg. Lényeges problémák merültek fel a történész tanszékek csoportjában is a tantárgyfelépités és összefüggés eddigi vitájában Sinkovics professzor előterjesztése alapján. Ezután érkezik el szövegünk az egyik leglényegesebb kérdéshez, ami már kommentárét sem igényel. Az alapelvek szükségképpen elemző kifejtés nélkül tfetik fel a külön-külön vitákra érdemes kérdéseket, mint az alkalmazási készség ás a memorizálás ellentmondásos összefüggése, a lexikális ismeretek problémája, a mai vizsgarendszer atomizálíSÉval járó szervezett felejtés, végre a ii 1 I, I
