Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1960-1962 (HU ELTEL 8.a.55.)

1960. december 22.

tatónkra bizása e ;yben annak a bizalomnak jele, hogy akik itt vagyunk s a Kar összes oktatói meggyőződésünk szerint minden szakárdéket, vagy tanszéki előnyt háttérbe szorítanak a munka során, s az oktatás egészét tartják szem előtt# Pozitiv oldaláról kiemelve ennek egyik elemét, nemcsak szakágazatuk méreteiben, hanem a tanárképzés egészét, annak pedagógiai problémáit is szem előtt tartva fognak tevékenykedni#

Az alapelvek II» része a tananyagkorszerüsités alapvető elve meghatározásánál aláhúzza, hogy a~társadalmi igények alapján kell meghatározni az egyes szakokon folyó képzés célját* Itt hozzáfűzném, hogy a társadalmi igény maga is fejlődő tényező, s magunk is résztvehetünk alakításában* Idetartozónak érzem, hogy pl« tanácsokat adhatunk bizonyos pályák adott képesités/hez kötésére, felhívhatjuk a figyelmet e- gyes munkakörök szánénak növelésére közművelődési, gy: vagy tudományos célból* Most időszerű ismét elővenni pl# Kovács Máté professzor ez év februári előterjesztését, amelyben elemezte az egyetemi színvonalú szak- képzettséget kívánó, egyetemünkön képviselt /tanár, könyvtáros, muzeológus/, ill# addig nem folyó /népművelő, levéltáros/ képzés problémáit, számarányait# A szükségleteknek megfelelő uj képesítésekre is javaslatokat tehetünk, segíthetjük azok kialakitásátx /utalok itt a tanári pálya mellett önálló létjogosultságu népművelési szak kifejlesztésére/, s igen sok tennivalónk van a levelező oktatási formával kapcsolatos e- gyéni és társadalmi áldozatkészség alakításában* Ezúttal azonban nem e- zek a problémák állnak előtérben, hanem nagyobb összefüggésekben-kell a képzés célját vizsgálnánk* A kommunista szakember kialakítása a feladat, s aki a jövőért van, ezzel egyetért. Ez a fogalom áll a célok részletezésének középpontjában# Az alapelvek jól emelik ki, mit is értünk ilyen vonatkozásban kommunistán, s mit szakemberen# Ez nem szorul bővebb megvilágitásra# Igaz, hogy a tanárképzés melletti/ folyik bizonyos szakképzés is karunkon# Ezek reformterveinek kidolgozására Kovács Máté professzor már idézett felterjesztésében javasolta külön munkabizottság felállítását, aminek feltételei a munka mostani szakaszában értek meg* Néhol, a túlzott korábbi szakosítás fel is vetétt-iiasonló kérdést, mint a szakember/ ás a specialista problémája, pl# a régészképzás- ben, de a probléma legfeljebb maradványaiban él, s az ilyen hallgatók általában tanárszakosok is. Ennek elemzésébe tehát majd később mélyed- hetünk el. A kommunista jelző további elemzésébe sem bocsátkoznák, annál inkább az ebből adódó feladatokat eihelném ki. Ez a nagyi-igényű jelző ugyanis egyre intenzivebb nevelőmunkát követel, amit bele kell ereznünk a tananyagfelépités és az oktatási formák kialakításának felada-