Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1960-1962 (HU ELTEL 8.a.55.)

1961. június 15.

és s tudományos gondolkodásnak elsajátítása nélkül nem érheti el igazi célját. A szakkollégiumok 4s szakszemináriumok módot adnak arra, hogy az előadók témáikat a

legszűkebb kutatási területükről válasszák, bemutassák

\

a. kutatómunka műhelytitkait, módszereit, a megismerés határait, a fejlődés dialektikáját, Bem véletlen, hogy a képzés legmagasabb fokán, az V, évesek számára Írja elő kötelezően a tanterv a szakfoglalkozásokat.

Egészen rövidre fogva^ezek a problémák vetődtek fel a Módszertani Bizottság ti vitáján és a bizottság azt a javaslatot tette a kari vezetésnek, hogy a tanszékek által tervezett előadásokat, amennyire ez címük alapján lehetséges, meg kellene nézni, hogy megfelelnek-e a főkollégiumok követelményeinek. Egyúttal azt is meg kellene nézni, hogy a tanszékek megfelelő számú szakkollégiu- mot és szakszemináriumot hirdettek-e az V. évesek száma- ra.

Végül megemlítem, hogy a vita során szóbakerült az

e gyszakos i tás, a speciális szakképesítés kérdése is,

vagyis az, hogy a hallgatók egy része a II. év után

egyik tanári szakját elhagyhatja. Mint ismeretes, a

Művelődésügyi Minisztérium az ilyen hallgatók létszámkeretét 5^-ról 10^-ra emelte. A gyakorlat fogja megmutat

ni, hogy ez a vállalkozás hogyan fog beválni. Az eddigi

tapasztalat szerint az 5^-os keretet sem lehetett kitol- • ,

teni. A hallgatók nem szívesen hagyják el egyik szakjukat és nagyon sokszor az első két év után nem is lehet pontosan eldönteni, hogy kik a legalkalmasabbak a specia lizálód isra.

A jövőben az adhat a Módszertani Bizottságnak lét-