Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1958-1960 (HU ELTEL 8.a.54.)

1958. október 16.

- 9 nál szót kapott mint referens a három nagy irány képviselő» *

je, amely úgy látszik, a jelenkori nemzetközi filozófiai arénán fellép, nevezetesen az angol-amerikai pozitivizmus, a marxizmus ésa teológiai filozófia, amelynek ezen,a kongresszuson rendkívül nagy számbeli ás helyzetben befolyása volt, amennyiben a vezetőség egy része olasz filozófia, teológia tanárokból állt. A marxizmus súlya azonban sokkal nagyobb mértékben érvényesült, mint számbeli részvételünk. A kongresszusnak talán a legérdekesebb tanulsága az volt, hogy a marxizmus nemzetközi szellemi világhatalommá vált annyira, hogy nem lehet elzárkózni a marxizmussal való vita elől. Cinikus kommentárok, mert ilyenek is voltak, ezt úgy magyarázták, hogy a Szovjetunió lághatalom, ha a nagyhatalmak tárgyalnak a Szovjetunióval, akkor a filozófusoknak is ezt kell csinálni. Az igazság azonban az, hogy a marxizmus a korábbi kongresszusokkal, szemben olyan szellemi nagyhatalommá vált, amelyet többé agyonhallgatni nem lehet. a legkülönbözőbb témák körül mindig vita alakult ki és a dolog úgy alakult kár, hogy a három föirányzat közül mindig a két fő vitapartner,a marxizmus és a pozitivizmus hiveinek serege volt. A teolój.

gusok egy része nem is érdeklődött a pozitivisták iránt, nem is igen akart vitatkozni velük, fő céljuk az volt, hogy a marxizmust megcáfolják. A formákban ez a vita abszolút kollégiális, sőt szívélyes volt, egy provokativ szó nem hangzott el, ezt az olasz kongresszusi vezetőség mesterien kiküszöbölte, de a tartalom körül szenvedélyes harc folyt. A viták szervezése úgy történt, hogy voltak - a mi nyelvünkön szólva - felkért hozzászólok, előre