Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1958-1960 (HU ELTEL 8.a.54.)

1958. november 27.

Waldapfel József: Ezt máris megváltoztattuk.

K n i e z s a István sajnálkozását fejezi ki afelett, hogy a néptudományi tanszék kimarad, pedig ez egy virágzó Studium. Számos tudósunk fiókja tele van ilyen dolgozatokkal ésx tanulmányokkal. A Szovjetunióban és Lengyelországban folyóirata van. Nem is ragaszkodnék külön tanszékhez, de legalább egy professzora legyen, tartozzék valamely magyar tan... t

székhez.

Tolnai Gábor hangsúlyozza, hogy most a tudomány fejlesztésének szempontjait tartsa a kar szeme előtt, mé*?is irreálisnak tartaná, hogy egy szaktudomány jelenlegi egyetemi képviseletét megháromszorozzuk. Elégedjünk meg azzal,.

.

hogy megduplázódik a magyar tanszékek száma.

B á r c z i Géza ezzel egyetért, de akkor ne részletezzük

• )

a tanszékek elnevezését. A magyar nyelvészeknek kell majd fel4

osztaniok a munkakörüket, mert lehetetlen, hogy valaki egyszerre foglalkozzék régi, közáokori és 18. századi magyar nyelvvel.

Tolnai Gábor: Irodalmi nyelv, népkutatás, nyelvjárás és fonetika.

K n i e z s a István: A népkutatás nem speciálisan magyar nyelvészet.

Kardos László dékán megjegyzi, hogy most már maradiunk meg a négy tanszéknél és ahol kell, ott egy professzor kinevezésével segitünk*

Walda.pfel József nézete szerint a felsőbb gazdasági szerveknél jobb, ha már előre differenciálódik a négy tanszék és megvan a nevük is. Legyen tehát egy harmadik magyar nyelvtudományi tanszék és egy magyar fonetikai tanszék.

B á r c z i Géza: Legyen igy. Ha aktuálissá válik a magyar fonetikai tanszék, majd meg lehet beszélni, hogy mi le-