Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1956-1958 (HU ELTEL 8.a.53.)

1958. június 26.

budapesti egyetem az egész ország intézménye és kötelessége a vidéki középiskolák és általános iskolák számára is pedagógux- sokat nevelni. Kultúrpolitikánk egyik súlyos i>r obi éniá ja, hogy számos vidéki helyen az általános iskola csak papiron létezik, mert osztatlan vagy részben osztott tanitás folyik, valóban ahhoz, hogy hallgatóinknak kedvük legyen vidékre menni, az erkölcsi prédikáció nem elegendő és Tamás elvtárs helyesen mondotta, hogy a kulturális élet decentralizációját meg kellene gyorsítani. Ez a gyorsulás megfigyelhető, ma már ott, ahol általános iskola van* feltétlenül van például mozi is, könyvtárak is vannak vidéken, van még egy körülmény, amelyet védőpajzsul használnak a vidéki beosztás ellen: a tudományos továbbfej lődés. Ezt az érvetnem szabad könnyenvenni, de ugyanakkor az sem lenne helyes, ha azt mondanánk ki, hogy,vidékre menjenek a gyengébbek, vidéken is a legjobbakra van szükség. Semmi- \

képp sem helyes, ha a legjobbak egy olyanfajta arisztokratizmusba zárkóznak, hogy nekik vagy éppen az egyetemen, vagy legalábbis a fővárosban kell maradniok. Abban a tekintetben,' hogy az egyetemen ne maradhassanak, Oroszlán elvtársnak teljesen igaza van, elvi élességgel kell meghatározni, hogy frissen vizsgázott fiatal hallgatóink nem maradhatnak itt, legfeljebb olyan egészen kivételes esetekben, ha valaki turkológus tanári szak nélkül. Középiskolai tanári oklevéllel azonban ki kell menni először az életbe. Ha segitjük őket, akkor 2-4 év múlva nem elfásultan és mindent feledve kapjuk vissza őket, hanem magasabb fokon, az iskola őket is nevelni. Ehhezmatx azonban bizonyos szervezettség kell. A latin filológiai tanszék'kezdeményezett egy ilyen akciót és jó lenne, ha más tanszékek is folytatnák. Számontartjuk vidékre került növendékeinket, állandóan lehetővé tesszük számukra a szemináriumi könyvtár haszná-