Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1956-1958 (HU ELTEL 8.a.53.)

1958. június 26.

...............................................................................==—- ...............- 16 —

latát, vidékre is küldünk könyvet havi kölcsönzési határidővel, ha fent vannak Pesten, bejönnek, körülnéznek, könyvet visznek magukkal leveleznek velünk. Tavaly.karácsonytól kezdve pedig összehivjuk őket időnként egy felnőttebbek szemináriumába, ahol beszámolnak arról, hogy mit csinálnak, milyen tudományos törekvéseik vannak, hol tartanak. Legutóbb még csak a pestiek tartottak előadásokat, de 1958 karácsonyán már a vidékiek is tartanak előadást évközben elkészült munkájukról. Anyagilag az a helyzet, hogy a dékán elvtárs biztosította 8-10 fiatalember utazási költségeit. Végül négy helyről szedtük össze húsz ember útiköltségét, de azt mondták, ha ez a jövőben nem sikerül, akkor is összejönnek. Ezzel a vidékre

s'

került hallgatókat segiteni tudjuk továbbfejlődésükben és igazoljuk, hogy nem szóbeszéd az, hogy rajtuk van a szemünk, bárhol dolgozzanak is. Ezzel ugyanis egy érv elesik a vidéki beosztás ellen. X Utófrégre a vidéki életnek is vannak előnyei a tudományos munka szempontjából is. Szegedi professzor koromban töÜÜ* időm volt munkára, mint most, s ez ellensúlyozta,

V

hogy a szegedi könyvtárak szegényesebbek voltak.

tí e k e Ödön összefoglalja, hogy három szempont merült fel a hallgatóságot illetően: a müveletlenség, a nyelvtan nem tudása és a pedagógiai felkészületlenség. Amikor középiskolai tanár volt, a felsőbb hatóságok vagy igazgatók megkövetelték még a matematikus és fizikus tanároktól is, hogy a

tanulók Írását és szavait ellenőrizzék a helyesírás ás a

* \ >

magyarság szempontjából. Ami a müveletlenséget illeti, Finnországban minden nyelvész szakos hallgatónak vizsgáznia kell világirodalomból. $ó eredményeket árt el Beke professzor azzal a módszerrel, hogy látogatta a középiskolában más tanárok óráit, sokat tanult ezen a réven. Javasolja végül, hogy