Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1956-1958 (HU ELTEL 8.a.53.)

1958. június 26.

hallgatóknak és úgy vizsgázott, hogy elégségest kellett ad­nia, de a vizsgaaritmetika szabályai szerint még igy is jót kapott végeredményben magyarból. Voltak olyanok, akik gyen­gébbek voltak és semmivel sem vizsgáztak jobban, mégsem me­rült fel benne az a gondolat, hogy meg kellene buktatni, vol­tak, akik igen alaposan mentek neki a vizsgáknak, az első időben jól felkészültek, finn-ugorból jelest is kaptak, de már nem volt idejük semmit újra elolvasni. Döntő, hogy a szigorlatig eltelő két év alatt a hallgatók rendszeres mun­kát folytassanak, nem kellene félni attól, hogy a folyamatos tanulást igenis megkívánjuk. Waldapfel ^professzor minden év­ben figyelmezteti a hallgatókat, hogy rendszeresen végezzék munkájukat, de ennek ellenőrzésére a legújabb tanterv kevés lehetőséget ad, mert gyakorlati foglalkozás alig akad. A konzultációt nehéz erőszakosan csinálni. A helyesírás tekin­tetében a II. éveseknél van valami javulás, a zárthelyi Írás­belik eredménye a helyesírás szempontjából*nem olyan ijesz­tően rossz, mint néhány éwel ezelőtt. Maga is megnézett egy jó csomó írásbeli dolgozatot, bár azok elbírálását a tanul­mányi osztály fiatalabb oktatókra bizta. A Lenin Intézetből átjött hallgatóknál vannak műveltségi hiányok. Bgyrészük csak utólag lett magyar szakos, V. évesek és most teszik le az első szigorlatot, pótolják a magyar szakot és igy nagyon túl­terheltek. Az érdeklődésük azonban megvan. Volt olyan szemi­nárium, amelyre önkéntes jelentkezés alapján csupán volt lenin-intézeti hallgatók jártak. A világnézeti nevelés terén nagyon sok teendőnk lesz még a közeljövőben és mindenképp szorosabbá kell tenni a kapcsolatot tanszékeink és az ideo­lógiai tanszékek között. Ugyszólváns semmi kapcsolat nincs, ellentétben a korábbi évek helyzetével.

Next

/
Thumbnails
Contents