Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1956-1958 (HU ELTEL 8.a.53.)

1958. június 26.

hallgatóknak és úgy vizsgázott, hogy elégségest kellett adnia, de a vizsgaaritmetika szabályai szerint még igy is jót kapott végeredményben magyarból. Voltak olyanok, akik gyengébbek voltak és semmivel sem vizsgáztak jobban, mégsem merült fel benne az a gondolat, hogy meg kellene buktatni, voltak, akik igen alaposan mentek neki a vizsgáknak, az első időben jól felkészültek, finn-ugorból jelest is kaptak, de már nem volt idejük semmit újra elolvasni. Döntő, hogy a szigorlatig eltelő két év alatt a hallgatók rendszeres munkát folytassanak, nem kellene félni attól, hogy a folyamatos tanulást igenis megkívánjuk. Waldapfel ^professzor minden évben figyelmezteti a hallgatókat, hogy rendszeresen végezzék munkájukat, de ennek ellenőrzésére a legújabb tanterv kevés lehetőséget ad, mert gyakorlati foglalkozás alig akad. A konzultációt nehéz erőszakosan csinálni. A helyesírás tekintetében a II. éveseknél van valami javulás, a zárthelyi Írásbelik eredménye a helyesírás szempontjából*nem olyan ijesztően rossz, mint néhány éwel ezelőtt. Maga is megnézett egy jó csomó írásbeli dolgozatot, bár azok elbírálását a tanulmányi osztály fiatalabb oktatókra bizta. A Lenin Intézetből átjött hallgatóknál vannak műveltségi hiányok. Bgyrészük csak utólag lett magyar szakos, V. évesek és most teszik le az első szigorlatot, pótolják a magyar szakot és igy nagyon túlterheltek. Az érdeklődésük azonban megvan. Volt olyan szeminárium, amelyre önkéntes jelentkezés alapján csupán volt lenin-intézeti hallgatók jártak. A világnézeti nevelés terén nagyon sok teendőnk lesz még a közeljövőben és mindenképp szorosabbá kell tenni a kapcsolatot tanszékeink és az ideológiai tanszékek között. Ugyszólváns semmi kapcsolat nincs, ellentétben a korábbi évek helyzetével.