Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1956-1958 (HU ELTEL 8.a.53.)
1958. június 26.
11 gorlati eredmények tekintetében egyetért Kékes elvtárssal abban, bogy ezen a vonalon kell továbbhaladni, a résztárgyakat közelebb kell hozni egymáshoz a vizsgaidő tekintetében. Vol* ■* tak esetek, amikor valaki gyorsan elkészült egy kis résztárgyból, Jól le is vizsgázott, de mire a vizsgasorozat befejeződött, sejtelme sem volt arról, amiből jó eredménnyel vizsgázott. Általában hozzá kell szoktatni hallgatóinkat a nagyobb feladatokhoz. Árra az életben nem lesz idejük, hogy nagy arányokban frissítsék fel tudásukat vagy újból megtanuljanak mindent. Nagyon helyesnek tartaná, ha a szigorlatokat egyszerre tennék le. Általában rózsásnak érzi a jelentést a valóságos helyzethez képest. A magyar irodalmi vizsgák lefolyása nem igazolja a jelentést. A II. évesek helyzetét ismeri, ott bizony még nagyon sok probléma van. Természetesen az elmúlt két év nem volt teljes, eltartott egy darabig, mig a hallgatók teljesen lehiggadtak. Az uj vizsgarend bevezetése nem történt idejekorán, a kari tanács is későn határozott, úgyhogy a hallgatóknak ennyi lemaradás után már nem volt Idejük ahhoz, hogy eléggé felkészüljenek. Ilyen gyenge vizsgaeredmények nem voltak még •» a magyar irodalmi szakon, minxt most a II. éveseknél, bár bukásra aránylag nem sok esetben került sor. viszont Waldapfel József professzornál az első szigorlaton egyetlen egy ember sem kapott jelest és bizony jó vagy közepes és elégséges is bő/ ven volt. Kedve szerint megbuktatott volna egy hallgatót, aki értelmes ember, mindkét nyelvészeti tárgyból jelesen felelt, de nagyon tájékomtlan volt. Azért kellett volna megbuktatni, t * hogy még egyszer jöjjön vizsgázni, de az egészsmc ember képéhez nem illett volna. Nem buktatta meg, mert annál több képessér . /■ g6t mutatott, ha nem is volt módja megfelelően elkészülni különösen a rossz időbeosztás miatt. Egyike a legértelmesebb
