Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1956-1958 (HU ELTEL 8.a.53.)

1957. szeptember 19.

/A /- 2 - / b

De zajon Ludat ősitottuk-e kellőképpen hallgat ói nkbaii s magunkban, hogy ez a célkitűzés kötelez bennünket s őket, hogy -nem elég csupán a megvalósuló szocializmus gyümölcseit élvezni, hanem tartozunk a magunk helyén, tudásunknak, erőnknek teljes latbaveté sávéi rásztvenni a megvalósításban; vajon tudatossá tettük-e, hogy itt nem akármilven építkezésről, hanem ellentmondások, maradi, ellenséges ideológiákkal vivott harcok közepette végbemenő, gazdasági, társadalmi, politikai létünk szerkezetét, világnézetünk egészét átalakitó folyamatról* van szó, amelynek lényegét ma már aligha meríthetjük ki az olyan kényelmes-formulákkal, mint a régi és uj, a haladás és a reakció harca a történeti fejlődésben. . .

♦

Jól tudjuk, hosszú századok alatt ahány filozófus, tudós, annyi módszeres utón próbált eljutni' a valóság megismeréséhez, az igazság felderitésáhez. S módszerek közül a marxizmus-leninizmus került ki győztesen. Igazolta a történelem, igazolta a gyakorlat, igazolja a Szovjetunió, a népi demokráciák páratlan alkotó és épitő munkája,

tudományos felfedezései, békeharcunk stb. A marxizmus eljutott az utópiától<a tudományos szocializmusig, a marxizmus-leninizmus pedig a szocializmus elméletétől ennek megvalósításáig. /idézet Lenintől 56./ -Azt hiszem, mindezt nem kell itt és most felfedeznem, de nem árt állandóan napirenden tartani. Mert ha körülnézünk a magunk házatáján, azt kell látnuíik, hogy hallgatóinknak egy éppenséggel nem nagy hányada elsajátítja ugy-ahogy a marxista elméletet, de _amikor ennek gyakorlati alkalmazására kerülne a sor, nem tud mihez fogni*vele, közhelyeket ismétel, hamis analógiákkal dolgozik. Itt elsősorban a modern filológiai diszciplínák körében szerzett tapasztalataimra támaszkodom.

S ami nem kevésbé megdöbbentő: alig egy-két nyoma van annak, hogy az elméleti tudás nem csak syllabusokon, jegyzeteken, nem"másodlagos, hanem elsődleges forrásokon, a marxizmus- leninizmus klasszikusainak szövegén alapul. Sehol sem fenyeget annyira, a hamis, távlattalan, elvtelen vulgarizáld s ve szádé Íme, mint éppen itt. Reméljük, hogy a filozófiai-, ideológiai oktatás uj intenzivebb, mélyreható formái lényegesen változtatnak majd ezen a visszás helyzeten, Amilyen fontos, életbevágóan fontos a történeti s az osztatlan - azaz irodalomtudományt és nyelvtudományt magába foglaló filológiák filozófiai-ideológiai alapvetése, nem kevésbé fontos, hogy se a történettudomány ne bitorolja a történetiilozófia, sem az irodalomtudomány az irodalomfilozófia funkcióját, se az egyik, se a másik ne vészit- se szem elől a maga külön feladatait, törvény szerűségeit, önálló helyét, amelyek megilletik a társadalomtudományok összefüggésében. Ez'a marxizmus-leninizmus önálló alkalmazásának útja. Elindultunk s végig kell mennünk rajta. Nem egyszerű feladat, de ha nem teljesítjük, hiába tartjuk napirenden az egyetemi színvonal emelését, hiáoa emlegetjük állandóan a középiskolai módszerekkel való szakitás szükségességét. S ha már a színvonal emelésénél tartunk, hadd hozzam ide egy régóta vajúdó kérdésünket^ hallgatóink hiányos nyelvi tudását. Ez akadályozza őket ^abban, hogy visszatérjenek minden felelőtlen általánosíta.s s vul- garizálás ellenszeréhez, az eredeti, elsődleges forrásokhoz. Ezt az akadályt akarja megszüntetni oktatásunk uj rendje, amikor az orosz mellett kötelezővé teszi bizonyos szakosok számára s meghatározott feltstelek mellett egy-