Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1950-1953 (HU ELTEL 8.a.52.)

1952. november 12.

kell a vizsgák számát, Ä kar részéről ezzel kapcsolatban bizonyos aggodalmak voltai tapasztalhatók, mert úgy vélték, hogy a hallgatóság a nem vizsgatárgyakat kevésbbé veszi komolyan, Ezt az aggodalmat nem osztja, amit különben a Szovjetunió vizsga- rendszerének- tapasztalatai is alátámasztanak.

Egy korábbi tanácsülésen már szó esett a tanárok és» hallgatók elvtarsias jó viszonyának további fejlesz-, téséről, és a tanszékek kapcsolatának megerősítéséről 'a kari pártbizottság .és a DISZ fele. A hallgatók és tanárok jó viszonyának egyik előmozdítója a rendszeres konzultáció. Ez elsősorban az oktató- személyzet feladata, hiszen«különösen a nagy szakokon a tanszékvezető professzorok nem foglalkozhatnak egyénenként minden hallgatójukkal. Természetesen a konzultációk csak akkor lesznek jók, ha a 'fiatal oktatókat a tanszékvezetők példamutatóan irányítják.

Á kezdeményező lépéseket természetesen a fiatal oktatóknak kell megtenni* keresniük kell az alkalmat a professzorral való konaitálásra. Helytelennek tartja, hogy a Rákosi-ösztöndijasokkal tartott fogadáson csak két professzor jelent meg, pedig a fogadás célja éppen azt volt, hogy megerosits§ a Rákosi-ösztöndijasokkal való egyeni foglalkozást.

Itt emlékezik meg arról, hogy Karunk egyetlen hallgatója sem kaphatta meg a nagy kitüntetést jelentő Rákosi-érdemérmet azért, mert bár felterjesztett jelöltjeink vizsgaeredményeikben megütötték a követelmények szabta mértéket, kollokviumaik nem voltak végig jeles eredményiek. EVjtsünk ki agitációt annak érdekében, hogy hallgatóságunk minden vizsgára és általában minden-»foglalkozásra teljes felkészültséggel jelenjék meg.

A fent emlitett hiányosságok elsősorban nem az ifjúság hibája, hanem a mi hibánk, hiszen a központi vezetőség referátumaiból kitűnik, hogy ifjúságunk fejlődése általában egészséges. A mi hibáinkkal kap-» csolatban néhány jelenségre felhívja a figyelmet: a KM pályázatot irt ki az I. éves hallgatókkal való foglalkozás pedagógiai, módszertani kérdéseinek kifejtésére. A kar oktatószemélyzete a pályázaton csak gyér számban vett reszt. Az. oktatók nem kisérik kellő figyelemmel a Felsőoktatási Szemlét, nem érzik eléggé a magukénak, nem Írnak bele. De mindezeken felül a legfőbb hiányosság az, hogy Karunk oktatószemélyzete még nem tette magáévá elég mélyen a marxizmus-leni- nizmus elméletét és gyakorlatát s ennek következtében még mindig hiányosságok vannak legfőbb feladatunkban, az erkölcsi-politikai neveles terén. Remeli, hogy az idei tanév itt is döntő változást hoz.

Áttérve a tanácsülés következő napirendi pontjára, ismerteti a miniszteri referátumnak a felsőoktatási oktatószemélyzet fizetésrendezésére vonatkozó részét. Kiemeli, hogy a fizetésrendezés egyben munkaidőszabályozás is, amelybe első Ízben számítja bele a kormányzat a tudományos munkát. A fizetésrendezés megszünteti az alacsony prémiumokat és a jól végzett munka magas premizálását teszi lehetővé. A rendelet