Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1950-1953 (HU ELTEL 8.a.52.)

1952. november 12.

szönnek tanáraiknak és az egyetem vezetőinek.

Még mindig megmutatkozik a hallgatóság bizonyos ellenkezese a nyelvészettel szemben. Ennek mélyén pedig az anyanyelv iránti közöny, a hazafiasság hiánya lappang. Bizonyos jelek még arra mutatnak, hogy hallgatóink között- akadnak olyanok, akik a- burzsoá tudomány előtt hajbókolnak és idejet múlt nézeteket vallanak. Találkozunk még a klerikalizmus maradványaival is, amit a májusi ájtatosság résztvevőinek statisztikája mutat. A kozmopolitizmus veszélyére intenek azok az adatok, amelyeket a közönségszervezőktől kapunk. A hiányos politikai színvonalra mutat a nőhallgat óknak a honvédelmi oktatáson való nem kielégitő részvétele.

mindennek oka az, hogy oktató munkánk nem társult még eléggé a nevelő munkához. Igaz ugyan, hogy munkánk legfőbb célja az, hogy kiváló szakembereket acijunk népi demokráciánknak, viszont nem mindegye hogy ezek milyen szakemberek. Természetesen nem jelszó-szerű nevelésre gondolunk, hanem arra, hogy hallgatóink képesek legyenek szaktárgyukat marxista- leninista szemmel nézni, márpedig az a hallgató,aki csak arra gondol, hogy diplomát szerezzen és nincs tisztában azzal, hogy munkája milyen felelősséget ró1az egész közösség szempontjából, nem lehet jó zakember sem. Az az oktatói munka, amely kizárólag a szakmai oktatásra szorítkozik, nem kielégitő, mert hiszen az ilyen oktató saját példájával tagadja a marxizmus-leninizmus lényegét.

E kérdések tisztázására igen alkalmasak voltak a programmok, mert ezeknek úgy kellett keszülni,hogy a nevelői elvek szervesen beépüljenek az oktatási tervbe. Bár nagy általánosságban a programmok jelentőségét a kar minden tagja átérezte, bizonyos burkolt ellenvetések mégis elhangzottak a programmok ellen. Ezeket a hajdani egyetemi "autonómia” visszatérő kisérteteinek kell tekintenünk, kifejti, hogy a régi u.n."tanszabadság" nem jelentett szabadságot, legfeljebb csak szabadosságot. A programmok fontosak abból a szempontból is, hogy.megszüntetik az oktatás és nevelés kérdései körül az elvi bizonytalanságot és a hallgatóságot közelebb hozzák a tanárokhoz, hiszen a jóváhagyott programmok állami okmányok, . amely eket a hallgatók is tanulmányozhatnak. A Diagrammok alapján a hallgató is pontos tájékoztatást kap, hogy tanulmányai során mikor,mit 'kell végeznie. A programmok készítésében az érdekeltek zöme lelkesen vett reszt és a programul-'viták is egészségesen alakultak. A legfőbb hiányosság a programmok készítésében az, hogy nem tettük központi kérdéssé és sok helyen a programmok készítése meg mindig egyéni munka maradt. A tanszékek erélyes mozgósítása nem történt meg, s p orogrammvitáknek nem volt kellő publicitásuk, pl. e vitákba nem volntuk be a középiskolák képviselőit. A programmok még mindig nem elég harcosak, polemikusak.

Szólt a miniszteri referátum az ujtipusu vizsgák kérdéséről is. Az alapelv itt az volt, hogy csökkenteni