Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1948-1950 (HU ELTEL 8.a.51.)
1949. május
- 7 a tudás és művelődés lehetőségeit és mindenkiben legnagyobb fokra kivánja emelni azt a humánumot, azt az emberi eseményt, amelyet valamennyi egyház egyt'or- *án szépen kifejez, de amelyet az általuk elfogadott kizsákmányoló társadalmi beraadezkedések mindenkor csak meggyaláztam. Tisztelt bölcsésztudományi Kar! Ilyen elképzelésekkel és gondolatokkal semmi kétségünk nem leket arról, hogy melyik utat klasszuk, Tudom, hogy a közeli napon történt megkérdezteté- siinkön mindnyájan ott leszünk s hitet teszünk a nép érdekeit képviselő és tudományos fejlődésünket elősegítő népi demokrácia mel lett. Az Idő rostájában vagyunk mindannyian, amelyben - A d y - 7Q1 szólva, " nem kik mertek ta- dedni múltat, de kik nem magvai a Jövőnek, mindi azok, akik ki- külianak" .hajtunk múlik, hogy ki ne hulljunk,„Aki kihull, meg1 ^rd emelte, az ocsut az Idő nem szánja.'1 hajnal István ny.r.tanár a phodékán előterjesztéséhez a kő vet kéz őket fűzi hozzá: Tekintetes bar! Mi valóban magunkon tapasztalhattuk, hogy mit jelent a rom- ‘°lás után az épitkezés. A tégla-