Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1939-1940 (HU-ELTEL 8.a.45.)

1939. november 21.

11.

címmel való kitüntetésre terjesztette fel; ez a felterjesztés a mai napig sem nyerte el a legfelsőbb Jóváhagyást.

A fentiek alapján Mauritz az anthropologiai tanszékre Bar- tuczot sem tudományos, sem etikai tekintetben méltónak nem tartja.

Malán Mihály sokkal szélesebb alapokon képzett anthropc- logus, akinek hosszabb külföldi tanulmányi ideje alatt alkalma volt a modern anthropologiába bepillantást nyernie. Mégis úgy gondolja, hogy Malánnal szemben egyelőre várakozási álláspontra kell helyezkednie.

Gáspár Jánost tehetséges embernek ismeri, de bizonyos, nem tudományos szempontok miatt figyelmen kivül kell hagynia.

Balogh Bélát nem ismeri, róla nem tud nyilatkozni.

Hillebrand Jenő munkássága iránt teljes elismeréssel van.

Az anthropologiai tanszék visszaállitásának gondolata Jelen alkalommal nem a természettudományi tanároktól indult ki. Mauritz a maga részéről legcélszerűbbnek tartaná, ha egyelőre a mai állapot tartatnék fenn. Véleménye szerint anthropolo- gusnak egy jól képzett anatómus, ill.orvos volna alkalmas, akit anthropologi ai irányban tovább kellene képezni.