Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-ELTEL 8.a.37.)
1932. június 1. választó ülés
/<$ kedésbe belenyugodott és én is határozottan a belenyugvás mellett foglaltam állást. Azt hiszem, a Kartársak érdekében jártam el, mert remélem, hogy ilyeténképen az egyetemi ta - nári pótléknál mégis csak jelentékenyebb tandijjutalék meg lesz menthető. Az egyetemi tanárság ugyanis ezen áldozat - készsége,illetőleg a hozott áldozat alapján joggal megkövetelheti, hogy amennyiben az állami alkalmazottak fizetésének további csökkentése válnék szükségessé, ez a fizetés - csökkentés vele szemben a többi állami alkalmazottnál kíméletesebben vagy legalább náluk nem kiméletlenebbül, nagyobb mértékben, alkalmaztassék. A dékánságomban utódomnak feladata lesz ezen eljárásunknak egy az egyetemi tanári illetmények ellen esetleg később intézendő támadás alkalmával értékesíthető konzekvenciáit levonni és minden ilyen kísérletnél arra hivatkozni, hogy az egyetemi tanárság a többi állami alkalmazottnál már amúgy is nagyobb áldozatot hozott, midőn fizetésének egy része nemcsak a többiekével egyenlő arányban csökkentetett, hanem teljes egészében elvétetett, nem volna tehát méltányos fizetését ismételten a többiekénél nagyobb arányban csökkenteni, nevezetesen az egyetemi tanári fizetés egy másik szerves alkotórészeként elismert tandijjutalékot elvenni, vagy akárcsak az általános fize - tésredukciónál nagyobb mértékben leszállítani. A gazdasági válság által okozott intézkedések egy másik csoportja az egyetemi hallgatóságot,elsősorban karunk hallgatóságát sújtotta . Ide tartozott a többek között a külföldi és belföldi kutató ösztöndíjak összegének csökkenté se,mindenek fölött pedig ezen ösztöndíjaknak az ösztöndíjasok egy jelentékeny részétől való teljes megvonása. Az igy sújtottak helyzetén alig voltunk képesek segíteni.
