Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1927-1928 (HU-ELTEL 8.a.33.)
1928. június 1. választó ülés
kerékkötői, vagy legalább is nélkülözhető függvényei. í Visszapillantásomat az őszi beiratkozásokkal kezdve ! ■ mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy az újonnan felvehetők háromszázban megállapított létszáma a jelentkező hallgatok sokasága mellett elégtelennek bizonyult, úgyhogy a Kar már első ülésében e létszám felemelését kérte a minisztertől. Kérésünk eleinte elutasítással találkozott, azonban a miniszter úr személyes előterjesztésemre mégis beleegyezett, hogy a létszámot négyszázra emeljük fel, úgyhogy a 625 jelentkező nagy többsége volt felvehető. A felvétel az erre kiküldött háromtagú bizottság (Suták ny.r.tanár, mint elnök, Mauritz és Szentpétery ny,r.tanárok,! mint tagok ) útján simán folyt le s mindig a haza és nemzet szempontjából gyakorolt magasabbrendú selectióval ment végbe. A tanulmányi előmenetel s a folyamodók szüleinek társadalmi helyzete mellett a numerus claususvtörvény faji rendelkezéseire is tekintettel voltunk, melynek megfelelően szigorúan csak 6% zsidót vettünk fel, mely szám. ba azonban sem a bócherek, vagyis a rabbijelöltek, sem a nagyrészt zsidó fajú kereskedelmi tanárjelöltek, sem végül a kikeresztelkedett ; zsidók nincsenek betudva. Az előbbi kategóriák beszámitásával a zsidók százalékszáma 9.7-re, a kikeresztelkedettek betudásával pedig 15^-ra, vagyis a numerus clausus-törvény által megengedett létszám háromszorosára emelkedett, amiből világos, hogy a numerus clausus törvény rendelkezésének még a mi karunk is csak a papiroson tett eleget. És még eme rövidlátóan nagylelkű liberalitásunk mel- lett sem voltak kellemetlen összeütközések, sót súlyos complicatiok elkerülhetők, melyek ódiuma azonban nem a Karra, hanem a dókán árva fejére zúdult. A föl nem vehető, vagy elutasított zsidó folyamodok érdekében ugyanis valóságos pergőtűz indult meg, mely a magas és legmagasabb helyekről eredő protectióval telítve iparkodott célt érni, azonban még ennél is fájdalmasabb volt az a tapasztalat, hogy számos kartársunk is a zsidók segítségére sietett.
