Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1973-1974 (HU ELTEL 7.a.76.)

1974. március 19. V. rendes

2

zasságunkból 1945-ben Attila nevű gyermekünk született, aki 1952-ben maghalt. Csaba utónevü gyermekünk 1955-ben született, jelenleg az ELTE "Ságvári Endre” Gyakorló Iskola IV. gimnáziumi o. tanulója.

Családfenntartói jogcimen a rendes katonai szolgálat alól mentesítettek, ezért csak 1943-ban kellett póttartalékosként bevonulnom. Két részletben összesen 14 hónapig voltam katona; frontszolgálatot nem teljesítettem; bár tiszti iskolára vezényeltek, ezt nem végeztem el, ezért az I. pc.hd-i* hadbíróságra mint jegyzőkönyvvezető tizedest osztottak be. Az egységnek Dorogra történt kitelepítésénél ért a Nyugatra vezénylési parancs. Ennek nem tettem elget, hanem az iratok - köztük több száz szökési beadvány - nagy részének elégetése után megszöktem, és a Budapesti Rendőrfőkapitányságra leadott rádió körözés alatt állván, hamis igazolványokkal Budapesten bujkáltam, amig a várost a szovjet hadsereg teljesen bekerítette.

Felszabadulás után a Polgári Demokrata Pártnak, illetve a Magyar^Radikális^Jártnak tagja voltam. Tagja lettem - mint egyetlen korábban ott. szolgált tisztvioelő - a Belügyminisztérium Igazoló Bizottságának, majd a népfront listáján a Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi tagjának válaszot- tak. Hasonló alapon 1946-ban beválasztottak a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület igazgatóságába is. Ez a megbízásom 1948. augusztus 1-én az Országos Mentőszolgálat megalakulásával egyidejűleg megszűnt. Az igazságügyminiszter 1943-ban a Fiatalkorúak Felügyelő Hatóságának tagjává kinevezett 1948. végéig terjedő időre. Mindezt gyakorlatilag társadalmi munkában végeztem. Közben joggyakorlatom befejezésével sikeres vizsgák után 1946-ban egységes ügyvádi-birói oklevelet kaptam.