Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1972-1973 (HU ELTEL 7.a.75.)
1973. március 27. III. rendes
- 13 funkcióval, főként a felsőbb évfolyamokon. A másik neuralgikus pont a vizsgáztatás mai módszere. Nagyon helyesen vetette fel a szeptemberi dékáni referátum azt, hogy a vizsgák sokkos hangulatiban folytak számos vizsgáztató к esetében. Ezen azonban nem túlságosan nehéz változtatni. A harmadik momentum: a Kar tűzze napirendre az Írott anyagok problémáját. A történeti szemlélettől kezdve a tételes jog és az elmélet arányáig több kérdés merül fel. Az egyes stúdiumok között sok különbség van, de azért ki lehet dolgozni közös irányelveket. Ami a kérdőíves közvélemény-kutatást illeti, itt is különböző módszerek lehetségesek, és ezeket mérlegelni is kellene. Például talán a végzett hallgatók, esetleg a legjobban végzett hallgatók véleményének megismerése a célravezető, akik már a gyakorlati tapasztalatok fényében látják, hogy mit kaptak itt az Egyetemen, mi vál abból számukra hasznossá. Dr. Nagy Tibor megemliti, hogy tanszéke feszült érdeklődéssel várta a közvélemény-kutatás eredményét, most, hogy hallja, milyen komoly pénzbe került a feldolgozása, megérti, miért késett az összefoglaló, de azt is, hogy miért nem lehet évenkint megismételni. Mégis jó lenne, ha a hallgatók legalább két alkalommal nyilatkozhatnának egyetemi éveik során. Tanszéke igyekezett gyorsan reagálni a felmérésre, tudomásul vette a dicséretet, a kritikát pedig inkább úgy értelmezte mint kérést. A tanszék megszívlelve a közvélemény-kutatás adatait, átállította például a gyakorlati órák programját, változtatást fog eszközölni a tananyag tekintetében is. Végül megjegyzi, hogy voltak a kérdőívnek nem szerencsés pontja is, például az egyik kérdést úgy hangzott, hogy "Volt-e afférje a tanszék dolgozójával?" A hallgatók 25 %-a úgy nyilatkozott, hogy nálunk a tanszékkel afférje volt, a maga részéről azonban egyről
