Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1972-1973 (HU ELTEL 7.a.75.)

1973. március 27. III. rendes

/г- 14 sem tud. Az ilyen kéxdáadcsk kérdésekhez valami magyarázatot kell fűzni, hogy a hallgató megértse. Nem érti, hogy mire gondoltak itt a hallgatók.

Szabó Sándor hallgató utal arra, hogy a kérdőiv nem a történeti szemléletről beszél, hanem a történeti rész aránytalanságáról, úgy érezzük, hogy a történeti részt a tananyagban csökkenteni lehet. Gondol például arra, hogy a tananyagban túl sok a törvények számmal való felsorolása, túl sok évszámot kell megtanulni.

A kérdőivxen az előadásokkal kapcsolatban az áll, hogy az előadások segitsék-e a vizsgára való felkészülést. Erre a hallgatók egyöntetűen igennel válaszoltak, az előadásokat igénylik a hallgatók, a konkrét gyakorlati megvalósulást nem érft3í$£k teljesen sikeresnek. A tanszékenként i bontásnál is tapasztalható, hogy a jó, élénk, tartalmas, összefogott előadást a hallgatók minden esetben pozitiven értékelték. Az egész hallgatói képviselet nevében támogatja azonban azt a javaslatot, hogy át kell gondolni az előadások helyét oktatási rendszerünkben, ezen a téren egy átfogó rendezésre lenne szükség. Felajánlja, hogy a hallgatóság képviselői részt vennének ezekben a munkálatokban, ugyanis mivel az oktatásban két fél vesz részt, mind a kettő véleményét figyelembe kell venni.

Az ácfcx általános vélemények kialakításánál nem vették figyelembe az olyan hallgatói válaszokat, amikor például egy szemináriumot:* illetően 60 hallgatóból kettő tett megállapitást.

Javasolja a munka olyaténxvaló folytatásét, hogy most a tanszékek a hallgatói évfolyam vezetőséggel, illetve a tanszéki összekötők rendszerén keresztül vizsgálja meg az észrevételeket, szükség van erre, mert a közvélemÉny-kutatás óta két év telt el, azóta felmerültek újabb kérdések és sok pozitiv irányú változás tör-