Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1972-1973 (HU ELTEL 7.a.74.)
1972. szeptember 26. I. rendes kibővített ülés
- 15 manens feladatot. Állandóan szükség^van az előadási programok korrekciójára az anyag gerincének súlyosabb károsodásé nélkül, figyelemmel arra, hogy az uj mindig benne legyen az anyagban. Mint minisztériumi ember, jólesően olvasta az előterjesztésben, hogy az oktatás minősége nem függ szorosan össze az órák számával. A Magyar Irodalomtörténeti Tanszékcsoport például csak úgy tudja elképzelni a hatékonyabb képzést, ha emeli az óraszámokat, pedig képtelenség mindent megtanítani egy történeti studium keretében, valahol szelektálni kell, a lényeget azonban megtartva, készségeket, képességeket kell fejleszteni, képessé kell tenni a fiatal szakembereket arra, hogy eligazodjanak a saját szakjukban. Jólesik olvasni a számonkérés humanizálását is az anyagban. Vékás elvtárs is utalt a vizsgaproblematikára. Akik a felvételi procedúrát átélték, tudják, hogy a felvételi vizsgával milyen terhet rovunk a 18 éves gyermekekre az érettségivel együtt. Ami a vizsgaidőszakot illeti, olyan felkészülési állapotba kell hozni a hallgatókat, hogy a vizsga- időszak kollokvium legyen csupán a szó klasszikus értelmében. Ehhez kétoldalú fegyelemre van szükség, amit az anyag is emlit. Egyre inkább munkatársi kapcsolatot kell kialakítani a felsőoktatásban a hallgatók és a tanárok között. Tapasztalta ezt a Szovjetunióban, de Franciaországban és Svédországban is. Nagyon fontos a tanszék szerepe az oktatásban, a képzés igazi fundamentuma, de a tanszék mindig olyan, amilyenné a vezetője formálja, és amennyire a hallgatóság látogatja és szereti. Vékás elvtárs szólt az intenziv oktatási módszerekről. A hallgatók szeretik, ha ugyanazt a tananyagot az ember időnkint másképp próbálja a tudomásukra hozni, más oldalról megközelíteni, ha belevonják őket a közös munkába, amelytől egyetem az egyetem. Eltávolodunk attól az egyszerű alapállástól, amely valahol a melyben igaz, hogy a tanár tanit, a tanuló tanul. T
