Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 7.a.72.)
1971. szeptember 14. oktatói értekezlet
Az esti-levelező oktatás szabályozott rendjének biztosítása érdekében a foganatosított kari intézkedésekről a tanszékek a külső erőket is nyom tékosán tájékoztassák, különös figyelemmel arra, hogy az előadók /gyakorlat- és konzultáció vezetők/ a tanrendben rögzített hely- és időbeosztásban a hallgatóknak nehézséget ne okozzanak. Amennyiben az oktató a számára kijelölt feladatainak más elfoglaltság miatt nem tudna teljed^értékűen eleget tenni, úgy azt a másodállások és mellékfoglalkozások folyamatban levő felülvizsgálata során a tanszékek jelentsék /később esetenként a dékán felé jelezzék/. Összegezve az adott problémákat, a karnak el kell érnie, hogy a beinduló szemeszterben az esti-levelező oktatás színvonala és szervezettsége is növekedjék. Széles és joggal mondható, hogy különösen fontos társadalmi érdek fűződik e feladatainkhoz. Az esti-levelező hallgatók tekintélyes száma ma is a jogi kulturáltság különböző szintjét igénylő munkahelyekről kerül ki. Jórészt fájtunk múlik tehát, hogy ez a tevékenység a rohamosan növekvő társadalmi elvárásnak megfelelően alakul vagy sem. Az e téren kifejtendő munkánk minden mozzanatát át kell hassa az a tudat, hogy itt az egyetemi oktatómunka közvetlenül ható tényező lett társadalmunk és közgondolkodásunk formálásában. dr. Bobor György egyetért a dékán előterjesztésével, mert annak lényegét egy szervezettebb, hatékonyabb, színvonalasabb munka megteremtésében látja. Nézete szerint az tekinthető korszerűnek, ami hatékony, ami a szervezettség, a szinvonal emelésére irányul. Nem elvont eszmékhez szabja az egyetemről alkotott képét, hanem a hatékonysági normához. Egyetért az előterjesztéssel azért, mert úgy látja, hogy egyidejűleg helyez hangsúlyt a szinvonal emelésre és a fegyelem javítására, tehát az erkölcsi és anyagi ösztönzőkre. Ami azt a vonatkozást illeti, hogy mennyiben befolyásolja a kari helyzetet az országos légkör,' nézete szerint dr. Világhy Miklós professzornak nagyon is igaza van,
