Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1969-1970 (HU ELTEL 7.a.68.)
1969. december 16. II. rendes
4ГЬ sad г. Ion ilyen módú értékelő állásfoglalása egyúttal kézzelfogható bizonyítéka annak is, hogy az annak megfelelő jogi rendezés: etikus. /Az etikai értékelésnek nen az az alapja, hogy a kockázatos beavatkozások mennyiségi eredményei elhanyagolhatóvá teszik az eredménytelén eseteket, hanem az, hogy a kedvezőtlen kimenetelű beavatkozás elmaradása esetén a hátrányos következmény - más közvetlen okból, de - mindenképpen beállott volna./ A recipiens -létfontosságú szervének művi utón történő eltávolításába és mással való pótlásába beleegyezése a beavatkozást társadalmilag veszélytelenné, tehát hasznossá stigmatizálja - attól függően, gy a tudományos eredmények a beavatkozást egyetlen megoldásként és annak rendszerinti -ikerét igazolják. Ilyen körülmények között azonos helyzet keletkezik azzal, amikor nen életmentés céljából történő beavatkozásba a páciens beleegyezik. A kifejtettek szerint - a legutóbb említett esetben - a műtéti beavatkozás - bár önmagában veszélyforrás - a kockázat indokolt mértéken belül maradván, társadalmilag hasznos. Az életfontosságú szerv eltávolítása és mással való pótlása esetében az említetteken kivim1, jelentősége van annak, hogy a sikertelen beavatkozás a halálos következményt időben előbbre hozhatja. Az elfoglalt álláspont helyességét e tény ellenére az támasztja alá, hogy a nen, vagy nen közvetlen életveszély esetén is elfogadható a kockázat-vállalás a társadalom, és tehát az etika szempontjából is, s ezért azt a jog ki is fejezi, akkor az a kockázat mindenképpen indokolt, ami a beavatkozás hiányában természettudomány cs bizonyossággal megvalósuló hátrányos következmény beállta időpontjá'na^ csupán az előrehozatalábm jelentkezik. A páciens öntudatlan állapota a beleegyezés hiányában való beavatkozást csak akkor teszi elfogadhatóvá, lia az végszükségből- 18 T
