Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1969-1970 (HU ELTEL 7.a.68.)

1969. december 16. II. rendes

Lg hét-о arra a kétségtelenül le jegy szerübb állásp mtra helyezkedni, hogy "volenti non fit iniuria"? Ezenkívül azt az esetet kell elemzés tárgyává tenni, amikor a recipiens nincsen olyan tudati állapotban, homy beleegyezését adhassa, és tehát kielégitő-e az egyéb beavatkozások tornyában kialakult megoldás, azaz a beavatkozás a végszükséghelyzet miatt az orvosi hivatás segitségnyujtás szabályából folyóan kötelező.- 15 *к szóbanforg' kétféle eshetőség ellentmondást is foglal macában, ugyanis: amennyiben a beleegyezés a recipiens részéről nem tenné feleslegessé annak a vizsgálatát, hogy a beavatkozás a tudományos eredményekkel konform-e, akkor a beleegyezésnek szerepe csak olyan esetben lehet, ha a beavatkozás az orvos oldalán hivatásból folyóan kötelesség, vagy " végszüksébes". A jog hivatásbeli kötelességet konstituál az orvos tekintetében, de ellenkező szabályt nem tartalmazván a paciens számára engedi, vagy tűri tőle az orvosi beavatkozásnak, mint társadalmilag hasznos magatartásnak aktiv,vagy passziv gátolását. A jog tehát engedi az embernek önmagával, s ily módon az életével való rendelkezést ilyen esetben, on noha nem kon- cedálja ezt harmadik személy vonatkozásában, aki az önmagával rendelkezni akarónak segitséget nyújt a rendelkezési szándék valóra váltásában. /Euthanasia, öngyilkossághoz segítségnyújtást kívánságra öles./ Ez az ellentmondás ugyanazon a pszichikai meggondolás"n alapul, amelynek f olytán az öngyilkosság kísérletet a büntetőjog nem pönalizálja. /Az életet eldobni akarót ugyan milyen kriminális büntetéssel lehetne más magatartásra szorítani?/

Az ellentmondás csak a jog területén jelentkezik; a társadalom etikai értékelése: negativ. "A volenti non fit iniuria" elve a büntetőjogban nem érvényesülhet./a szocialista állam más jogágában sem./