Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1969-1970 (HU ELTEL 7.a.68.)

1969. december 16. II. rendes

A személyiség /сzen belül:az clot, a halál/ fialna.

Az énbe rack személyisege addig van, anig ál, ugyanis a személyiség az állammá szervezett társadalomban tudatosan tevékenykedő, illetőleg ilyenre potenciálisan nlkalnas enberi lény képes Sütőinek és igényeinek az összege.

Személyisége von tehát a esecsenőnck is, nert potenciálisan tudatos, s van az öntudatlan vagy egyébként /pl: pathológiásan / pszichikusán magatehetetlen embernek is, nert convalidálhat, tehát

potenciálisan tudatos.

Kiemelkedően fontos elvileg és egyes gyakorlati következtetések lev onhat óságához annak megállapítása, vajon mikor, meddig és milyen jelekből megállapíthat oan él az ember, s mikortól, milyen kritériumokból konstatálható on halott az ember. /Másként kell viszonyulnia és másként is viszonyul a társadalom az élő emberhez, illetőleg a halotthoz«/

A technika óriási mérvű fejlődése, a tudomány hatalmas eredményei, végül a gyógy itó tevékenység modern módszereinek a kifejlődése folytán az a határ, ami az életet és a halált egymástól elválasztja nagymértékben kiszélesedett.

Az élet és a halál állapotának a ne -Ítélése hosszu-hosszu időn át - mint egymás diametralis ellentétei -könnyűnek tűnt, ma- napság azonban már igen bonyolulttá vált. Azoknak a gyógyászati eszközöknek a felhasználása, amelyek segítségével uj terápiák váltak gyakorlattá, immár a két állapot között fázisok megállapítására is vezettek. Mindazok a kétségek, amik a legutóbbi időben ebben a vonatkozásban támadtak, arra mutatnak, hogy a két állapot között régebben megállapított különbség-kritériumok megváltoztak.

Valamely baleset vagy más rendellenesség előforduld-