Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1958-1959 (HU ELTEL 7.a.57.)

Rendes ülés, 1958. október 11.

- 8 kiil. A szürővizsga alapgondolatával egyetért, de nem lenne helyes egy 20-3Qas tartalék beiktatása, gyakorlati szempontból sem. Legalább 50 ?b-os többletre lenne szükség, s az I. év végén kerülhetne sor annak elbírálására, hogy-kik maradnak az egyetemen. így a II. évre már komoly szinvonal- emeikedést lehetne elérni. A felvételi vizsga tárgyaira nézve egyetért azzal, hogy egy-egy konkrét történelmi tétel nem lehet döntő a hallgató alkalmasságának me^állapitására, de az mégis képet ad általános tájékozottságról, irás- és előadókészségről. Tehát valamilyen témából ki kell indulni, de főleg korszerű, aktuális témákat kellene felvetni, nem lehet teljesen elrejteni a régi történelmi témákat sem, mert ezeknek a magyar és egyetemes jogtörténet szempontjából igen nagy jelentősége van. Kern lehet jó jogász, aki kulturbarbár.

J)r.SZABÓ IM-IE egyetemi tanár: Felszólalása szkeptikus meg- jegyzéskent fog hatni* Az első, amiről szól,nem szkeptikus. Á jogi oktatásban gondoskodni kell arról, hogy a jogász értelmiség összetétele megváltozzék. Ez nem olyan követelmény, amelyet mechanikus vizsgarendszerrel könnyen lehet teljesíteni. Nem azt akarja ezzel állitani, hogy az értelmiségiek javára képességbeli különbség van, de a polgári származásúaknak szélesebb az érdeklődési köre. Tény, hogy 1950-ben az intelligence test rendszerét elvetették, mert ez nem számolt számos olyan*körülménnyel, amely döntő, különösen levelező hallgatóknál. Előfordult, hogy felvételi vizsgán gyengén szerepelt valaki, az oktatásban rendkivül gyors fejlődést mutatott. Ez mondhatni - általános tapasztalat. Nem rális az a szemlélet, hogy a felvételkor mérnek ossz e és nem kalkulálják bele a fejlődés gyorsaságát.

A második amiről szólni akar: a tapasztalat alapján teljesen reménytelennek tartja a történelmi és irodalmi kérdez- getést a hallgatók képességének megitélése szempontjából. Akár milyen kérdéskörből tett fel kérdést, azt tapasztalta a felvételi vizsgák során, hogy bizonyos anyagot a vizsgázó bemagolt, azt tudta,/pl.: Mikszáth irodalmi munkásságáról beszelve, minden hallgató, kivétel nélkül a "Különös házasság" cimü munkáját emlitette meg, de a "Noszty fiú esete Tóth barival" cimü munkáját már .alig-alig ismerték/. Ebből az látszik, iiogy van valamilyen mechanikus felkészülés. Az ilyen felvételi vizsgának semmi gyakorlati haszna nincs abból a szempontból, ho; y a pályázó alkalmas-e a jogi tanulmányokra. Alkalmasabb erre olyan beszélgetés, .amelynek so- < rán az ember több benyomást kap az illető egyéniségéről, gondolkodásának frissességéről, tájékozottságáról. Ez a jelenlegi körülmények között a döntő tényező. A felvételi vizsgákon igen éles ellentét volt a megtanult anyag ás a t mai politikai helyzet ismerete között. Volt olyan eset is,

< hogy társadalomtudományilag^ politikailag müveit fiatal embernek, aki fontos helyen dolgozik, - az irodalmi és történelmi tájékozottsága nem volt kielégítő. Az a felvételi bizottság, amelyben ő <is közreműködött, annak alapján pontozott, mennyire volt értelmes és általánosan tájékozott a vizsgázó. Szerinte ez a felvétel legszilárdabb bázisa, tehát ezt kellene legalizálni.