Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)
1958. február 1.
20 hogy a rabszolgákat meg kellene jelölni, hogy valami külső nyoma is legyen a különbségnek rabszolga és szabad ember között, akkor a jőzanabbul gondolkodók úgy látták, hogy milyen sok rabszolga van. És még számos igen kiváló pedagógiai jelentősége van. - A másik probléma a jogászi gondolkodásra való nevelés, aminek szintén rendkivüíi jelentősége van. Meg kell tanítani a hallgatóknak a jog és társadalom közti összefüggést, a kettő egymástól való elválaszthatat- lanságát. Ezt nem formállogikai eszközökkel kell elérni, hanem példákkal bebizonyítva, hogy csupán a dialektikus gondolkodásmód juttathat el a kérdések megértéséhez és megmagyarázásához. Ezt a követelményt pedig nemcsak hangoztatni kell, hanem meg is valósítani. Emellett be kell mutatni az egyes jogintézményeket is. A témák és problémák felvetésénél és megoldásánál a helyes megismerés során a hallgató megszokja a dialektikus gondolkodást. A római életből vett példák felhasználásával e téren is eredményeket lehet elérni, ^fel kell hivni tehát a hallgatók figyelmét az idevonatkozó irodalom tanulmányozására, bár e téren nehézségek vannak, mert kevés komoly forrásmunka áll rendelkezésre. Dr.WELTHER ANDOR egyetemi tanárNehezebb kötött versformában Írni, mint prózában ás ez áll a tankönyvre és monográfiára vonatkozóan is. tankönyvirásnál az a probléma merül fel, hogy milyen módszerrel dolgozzuk fel az anyagot, ami egyfelől nagyobb követelményeket támaszt az Íróval szemben, másfelől a bírálatnak is alaposabbnak kell lennie. A Marton tankönyv bírálatánál a maga részéről sem tud mentességet biztosítani a szubjektív szempontoktól, viszont a szerző egyénisége megadja a lehetőséget ahhoz, hogy a bírálók őszinte véleményt nyilvánítsanak, mivel Marton Géza maga is-mindig bátran bírált. Az előterjesztésben foglaltakkal egyetért, nem is tartalmi szempontból bírálja a tankönyvet, hanem néhány elvi jelentőségű kérdéssel kíván foglalkozni, az előadmány 5. oldalán az a megállapítás, hogy a tankönyv a közepes hallgatók színvonalának"figyelem- bevételével készült, felveti a kérdést, hogy vajon egy tankönyvnek a közepes hallgatok színvonalához kell-e alkalmazkodni, vagy nyújtson-e ennél többet. Ebből a szempontból különbséget kell tenni az egyes évfolyamok között is. Az első éven mindenesetre alacsonyabb mértéket kell alkalmazni, mint a felsőbb évfolyamokon. Ezen túlmenően azon az állásponton van, hogy nem lehet megelégedni azzal, hogy a közepes hallgatókhoz alkalmazkodjunk, de mennyiben szabad ezen tulmenni? Az anyagnak egy szerencsés vegyítésével kell megoldani, hogy a szigorúan tananyagként megkövetelt ismeretek mellett olyan ismereteket is kell adni, ami felhívja a hallgatóság figyelmét az egyes kérdések tudományos' vizsgálatára. Minden jogi tankönyv bírálatánál felmerül az a kérdés is, hogy mennyiben legyen kézkönyv jellege is, és ez a probléma itt sem mellőzhető. A szovjet római jogi tankönyv megírásánál figyelembe vették a római jog alapján kialakult burzsoá jogfelfogást , sőt elmélettörténeti fejlődést is a marxizmus-lenini zmus alapjan, a törvényszerűségek felismerésével. Nézete .szerint ilyen jellegű utalások nagyobb mértékben a Marton tankönyvben is helyénvalók lennének. - Apriorisztikusnak véli azt az előadmány 7. oldalán található megállapítást, hogy a burzsoá szerzők akár tételes jellegű, akár történeties szemléletű módszere egyaránt csődbe jutott, a római jog művelése /
