Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)

1958. február 1.

- 19 ja vélemény kialakítását. Egy-két évet várni kell még, hogy a tapasztalatok figyelembevételével Ítéletet mondhassunk. Ennél fontosabbnak tartja a pedagógiai szempontok érvényesülésének vitáját. Nagyon helyes az a megállapítás, hogy ebből a szempontból a szocialista meggyőződésre ás jogászi gondolkodásra nevelés az elsőrendű kérdés. A nevelés problémája társadalmi és érzelmi momentumokat jelent. Itt kapcsolódik bele a pandekta-jelleg elleni küzdelem, a történieílen fogalommeghatározások elleni küzdelem. A^ római jogi oktatásnak megvan,a maga paradoxiája. Egyfelől a tökéletesség soha el nem érhető szintjéről van szó, u- gyanakkor másfelől a római jogot meghaladottnak is lehet tekinteni. A paradloxia feloldását a kettő egymáshoz arányosítása teszi csak lehetővé. Világhy elvtárs tanulmánya az oktatókra hárítja azt a feladatot, hogy azokat a hiányosságokat, amelyek ilyen vonatkozásban a tankönyvben találhatók, kiküszöbölni igyekezzenek. Ez nem kicsiny feladat. Amikor a pandekta szellem elleni behatóbb küzdelmet ajánl, olyan feladatot tűz ki, amely rövid idő alatt nem valósítható meg. A szocialista meggyőződésre való nevelés már valamivel könnyebb. Nagyon igaza van az előterjesztésnek abban, hogy az Instituti-e-irodalom a rabszolgatár. adatom rendszerében leplezetlenül mutatkozó elnyomást ás kizsákmányolást elkendőzni igyekszik azzal, hogy a fejlődés folyamán bevezetett enyhítő' rendelkezéseket emeli ki. Már a patriarchális rabszolgaság korában is megállapítható, hogy a rabszolgatartó és rabszolgája közti viszonyban teljes jogegyenlőtlenség volt, ami az idők folyamán csak su- lyosodott.'Ennek oktatása során az idevágó példák kiragadásával drámai módon kell kihangsúlyozni, hogy mennyire semmibe vették a'rabszolgák emberi mivoltát, pl. a partus ancillae esetében. Saját tapasztalatából mondhatja, hogy a hallgatók arcán szinte a megilletődöttség jelei mutatkoztak, amikor kifejtette előttük a valóságnak megfelelő helyzetet, amit a burzsoá jogiródalomban elfogult szemlélettel ábrázolnak. Ugyanez áll a silanianum alkalmazásával kapcsolatban is. óvakodni, kell a vulgarizálástól is az alap és felépítmény vonatkozásában^ III. .Napoleon Brumaire 18.- ájáról szóló tanulmány is bizonyítja, hogy mennyire nem lehet a sémákba beszorítani az eseményeket, mert akkor a mechanizmus egyszerűsítő légkörébe kerülünk. A történelmi szempontokat érvényesíteni kell, és ezen az alapon megvilágítani az alap és felépítmény kapcsolatát. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a császárság korában hozott enyhítő rendszabályokat a burzsoá jogirodalomból ismeretes idealisztikus szemlélet helyett a maguk valóságában ismertessük, és kihangsúlyozzuk azok valódi okát; abban az időben a rabszolgaszerzés lehetőségei már erősen korlátozottak voltak, a császári konstituciók pedig lehetővé tették, hogy a szolgálati földet elvegyék attól, aki azt nem műveli meg, ugyanez állt a rabszolgára is, mint dologra, tehát aki nem haanositotta kellőképpen, attól elvették a földdel együttjáró rabszolgát is. Ugyancsak téves a burzsoá szemlélet a rabszolgák számarányára vonatkozóan. Sok idevonatkozó forrás úgy tünteti fel, hogy számuk különösen kezdetben nem volt jelentős. Itt az oktatás során ki kell hangsúlyozni, azt a valóságnak megfelelő helyzetet, hogy mikor a rabszolgatársadalom idején egyesek felvetették,