Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)

1958. február 1.

- 15 6./ Helyesnek látszana egy újabb kiadásnál: a/ több eredeti kétnyelvű, forrásidézet, b/ az egyes fejezeteknél a sedes materias megjelölése, c/ függelékként megfelelő szószedet.

Dr.x/IÖSDI GYÖRGY egyetemi gyakornok: Tisztelt Kari Tanácsi Miután a Dékán lír felszólított arra, hogy a római gogi tankönyv vitáján megjelenjek, úgy érzem, hogy ez a számomra igen megtisztelő meghívás szinte kötelességemmé tesái a vitában való részvételt.

Szeretném ezért néhány gondolatomat elmondani, amelyek remélem hozzájárulnak a vita eredményességéhez, és esetleg néhány hasznosítható, uj szempontot is tartalmaznak.

Előre szeretném bocsátani, hogy az ismételgetések elkerülése végett nem szándékozom véleményemet összefüggő bírálat formájában kifejteni, hiszen erre talán még nem is vagyok hivatott, ehelyett Világhy professzor bírálatát és Brósz docens 'hozzászólását kívánom kiegészíteni.

annak ellenére, hogy a tankönyv szerkezet, stílusbeli és egyéb X erényeit .mindketten bőségesen méltatták, szeretném véleményüket - amellyel ez esetben teljes mértékben egyetértek - egy némiképp szubjektív szemponttal kiegészít eni •

Kern régen végeztem .el az egyetemet, ^és ezért a tanulás emlékei még elevenen élnek bennem. És meg kell mondanom, hogy - mint hálIgátó - valamennyi egyetemi tankönyvem közül a római jogi tankönyvet szerettem legjobban, azt éreztem a legtömörebbnek, a legklasszikusabbnak.

azt hiszem, hogy Marton processzor ur rendkívüli egyéni adottságain kívül a római jog évszázadokon keresztül leszűrt, kijegecesedett tanai természetüknél fogva is alkalmasabbak ilyen klasszikus, sok kiadáson át érlelődött tankönyv megírására, mint egy élő jogág állandóan változó anyaga. t

Ugyanakkor a római jog csábit leginkább bizonyosfokú konzervativizmusra és dogmát izmusra. Ez a tankönyv sem. teljesen ment az ilyen hibáktól, amint arra Yilághy profesz- szor és Brósz docens is rámutattak.

Marton Géza professzor ur nagy és talán túlzott tudományos lelkiismeretességében óvatosan alkalmazta az újabb kutatá-sok eredményeit.

Feltehetőleg ebből adódik uZ például, hogy a tankönyv a "ius respondendiM-ye1 kapcsolatban még mindig a túlhaladott, álláspontot képviseli, holott Fritz Schulz: History of Roman legeal science c. tiz éve megjelent munkájában már kimutatta az azóta uralkodóvá vált nézetet, hogy a ius respondendi megadása nem jelentette a jogtudós res- ponsumának kötelező érvényét.

Hasonljt tapasztalunk a kötelmi jogi részben is. Az újabb kutatások kimutatták, hogy a locatio-conductio hármas felosztása nem a romai jogászok müve. A könyv ennek ellenére a, régi nézet alapján tárgyalja a bérlet intézményét. Azt hiszem, legalább lábjegyzetben említeni kellene a tudomány- jelenlegi álláspontját.