Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)

1958. február 1.

16 Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy nem osztom Világhy professzor nézetét, aki a locatio conductio operarumot a kapitalista munkaszerződés előfut arjának tekinti. Ez a kérdés természetesen elmélyült kutatást igényelne, de úgy vélem, hogy a közvetlen kapcsolat feltételezése talán túlzott, hiszen, mint erre már utaltam, a rómaiak ki sem dolgozták a locatio conductioeperárum fogalmát.

Nem akarom a T'.Kari ülés idejét azzal igénybevenni, hogy részletesen kifejtsem álláspontomat ezzel a részletkérdéssel kapcsolatban.

Mindkét birálő kitárt a forrasheIvek idézésére, és az irodalmi hivatkozásokra, a forrásanyag kibővítésével kapcsolatban kifejtett nézetükkel teljes mértékben egyetértek, de irodalmi hivatkozások tekintetében legyen szabad egy uj szempontot felvetnem.

Álláspontom Brósz docenséhez áll közel, amennyiben én sem tartom szükségesnek fejezeteidként megadni az irodalmat, viszont a tankönyvben található irodalmi tájékoztatót nem találom kielégítőnek.

Azt hiszem nem jelentene túlságos megterhelést a hallgatók részére, ha a római jog modern tudományának legkiválóbb képviselőit, és egy-egy müvének óimét megtanulandó anyagként tartalmazná a tankönyv.

.----...-a,......."

Egy jogásznak, aki római jogot is tanult, azt hiszem illik tudnia, hogy ki volt Savigny vagy Jhering, még akkor is, ha nem kivánja a jo^ot tudományosan művelni, -^rre pedig a tankönyvben levő irodalmi ;felsorolás nem alkalmas, hiszen a hallgatók többsége, mint nem megtanulandó anyagot, el sem olvassa.--Á tankönyv korszakbecsukásáv&l én sem értek e: vet', de Brósz docens javaslatát sem tartom célszerűnek.

Marton professzor ur, mint tudjuk, a tiszta civiljog, a civiljog ás prétori jog párhuzamos érvényesülésének korszakát, valamint a kodifikáció korát.különbözteti meg. Viszont az anyag tárgyalásakor klasszikus álláspontról és posztklasszikus' változtatásokról beszél. A terminológia tehát nem egységes, ás rövid oktatói működésem során is már többször tapasztaltam, hogy a hallgatók e kettősség miatt f nem tudjak a klasszikus illetve posztklasszikus kort idobelileg elhelyezni.

Ugyanebből az okból kifolyólag nem helyeslem Brósz docens javaslatát sein, a kétféle terminológiát ez álmegoldás sem küszöbölné ki, de egyébként is vitatható, hogy helyes-e a társadalmi-gazdasági fejlődés korszakait, a jogfejlődés korszakaival teljesen egyazonositani.

Ezért a hagyományos korszakbeosztást tartom a legcélravezetőbbnek: vagy is megkülönböztetném a jog őskorit, esetleg preklasszikus, majd' klasszikus korát, végül a pbsztklasszikus kort, és Jusztiniánusz korát.

A romai jog Just, utánjfejlődésánek tárgyalása reménytelenül megduzzasztaná a római jog amugyis^nagy ismeere t anyagúnak mennyiségét. Ennek megvalósitása azonban szerintem egyéb akadályokba is ütközik. Tudomásom sze-