Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)
1958. február 1.
ü 12 táblás törvény által használt %us kifejezés technikus, mindig tulajdonost jelent. A 12 táblás törvénynek az usus kifejezése nem technikus értelemben vett birtokot, hanem kifejezetten szószerint használatot jelent. Használatot és gyakorlatot, nempedig olyan birtoklást, ami védelemben is részesülne. A Romulus-fále heredium kifejezés, mely a herusz-szal /ur, tulajdonos, örökös/ kapcsolatos, feltétlenül tulajdoni viszonyokba utal. Hz a nézete egyébként Maskínnak is /79«old./. Feltűnő az is, hogy a 12 táblás törvény ismeri a genszi közös tulajdont, de ugyanakkor nincs emlités a törvényben az ager publikusz-ról. Az ager publikusz esetleg tehát csak a 12 táblás törvényt követő időkben, a hóditások során alakulhatott ki, s csak akkor merült fel a védelem, a birtok- védelem szükségessége és a prétor azt létre is hozta. A 12 táblás törvény ismeri már a mancipaciót. A mancipáci- ának a "meum esse aio" szóhasználata kifejezetten civiljogi tulajdont tételez fel. Ugyanc^k a 12 táblás törvény utal arra, hogy ha a vételár nincs kifizetve vagy egyébként nincs biztosítva, hitelezve, akkor nincs tulajdonszerzés sem. Nézetem szerint tehát Marton professzor ur helyesen Írja, amikor a technikus értelemben vett possessio ad usucapionem kialakulásai csak a possessio ad interdicts megjelenése utáni időre teszi. Mert még pl, a 12 táblás törvény idején sem ismerjük az olyan birtokot, amelyből ha kiestem, védelmem volna, elbirtoklás is tehát csak akkor és úgy következhetett be, ha a birtoklás zavartalan volt. Ha tehát pl. a tulajdonos a dolgot elvette az elbirtokló félben levőtől, azt tcle^az elbirtokló vissza nem veheti, hiányzik az idevonatkozó jogsegély, kereset. Ez a hiányzó kereset is mutatja, hogy nincs technikus értelemben vett birtokvédelem, s hogy előbb van tulajdonvédelem. A továbbiakban fel szeretném hivni a figyelmet néhány olyan szempontra, amely az előterjesztésben nem szerepel. Ilyen az, hogy a tankönyvben jóformán semmi utalást nem találunk a római jog^és a tartományi jogok viszonyát'illetően. Hz a kérdés az utóbbi években erőteljes tárgyalásra talált a nemzetközi jogi irodalomban kétségtelenül még mindig Mittels: Reichsrecht ^und.^ Volksrecht-játől inspirálva és a jogtörténeti hattér és hűség megkívánná, hogy az ezzel kapcsolatos eredményeket a tankönw is rögzítsél ágy másik ilyen hiányosság, hogy a tankönyv teljes egészében mellőzi a posztklasszikus jogfejlődés ismertetését.. A tankönyvben a klasszikus kort közvetlen Justinianus követi a Modifikációval. Holott ez nem igy van, s újabban mind több fény derül a két kor közötti időszak eseményeire. A posztklasszikus kor ismerete főként'azért bírná, jelentőséggel, mert ekkor indul meg a rabszolgatársadalom bomlása ás ekkor^jelennek meg mar az uj, a feudális társadalom első csirái, űz átmenet korszakának jo^a abból a szempontból is jelentőséggel bírna, hogy igy megismerhetnénk a Valóságot, miután - mint azt Marton professzqr ur is kihang-
