Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)
1958. február 1.
- 9 / • / • Fém osztom Világhy elvtárs véleményét abban a vonatkozásban sem, miszerint az irodalomban általában az sii lenne az általános nézet, hogy a justinianusi jog az un. klasz- szikus joghoz képest elkorcsosult. Olaszországban pl. kifejezetten két irányzat van, s hogy úgy mondjam, a Justi- nianus-pártiak egy hatalmas oszlopa maga Riccoboho, a veterán tudós. Nézetem szerint tehát a mi módszerünk csak az lehet, hogy a történeti fejlődés során rámutatunk "a miértekre”, megkeressük a felépitmeny mögött az alapot, s ugyanakkor kiemeljük, hogy a mai modern szocialista szemmel nézve melyik kor képvisel fejlődést, haladást vagy esetleg visszaesést egy-egy konkrét vonatkozásban. Hogy csak egy példát mondjak: a vég-rehajtás fejlődése töretlen. Az ősi időkben az adós személye, teste áll az előtérben. Ezt felváltja az adós egész vagyonára menő végrehajtás. További fejlődés mutatkozik akkor, mikor már - igaz, hogy csak bizonyos kiváltságosaknál - de megengedik a csupán egyes vagyontárgyakra menő végrehaj tást; s végül a fejlődés tetőzik azzal, hogy a.fejlett császárkori végrehajtás már nagyjában a mai rendszernek megfelelő: az adós egyes vagyontárgyaira menő végrehajtást fogadja el. ,, • Ugyanakkor pl. a szolgalom fogalmának kialakulása, fejlődése a klasszikus korig töretlen ás tisztán a telki szolgalmak különböző alakzatainak kialakulását mutatja, s mellettük párhuzamosan kialakulnak egyes egyéb önálló használati jogok /haszonélvezet stb./. A klasszikus korban már - és különösen Justinianusnál - a fejlődésben visszaesés következik be az általánositás, a kategorizálás elsöpri ói fogalmi különbözőségeket. Ezzel kapcsolatosan reflektálok arra, hogy Világhy elvtárs úgy véli, hö/y a romai jogi oktatás feladata lenne a jusztini^nuszi jog utáni jogfejlődés ismertetése. amikor az egyetemes jogtörténeti 'tankönyvnek rómaiakra vonatkozó kézirata elém került, felvetettem azt, hogy nézetem szerint a jogtörténeti oktatásnak lehetne olyan módszere is, amely az egyes főbb jogintézmények fejlődését át ábrázolja a jogfejlődést. Tehát talán kevesebb köztörténeti anyaggal és több jogfejlődési állomás beiktatásával, Ezt az álláspontomat ma is fenntartom. abban egyetértek Világhy elvtárssal, hogy a jusztinianu- szi jog és a fejlett kapitalizmus közötti jogfejlődést ismertetni kell az egyetemi jogi oktatás során/ de azt hiszem, hogy ez nem a római jog, hanem az egyetemes jogtörténet keretében történhetne célszerűbbel//’ Összefoglalva: egyetértek tehát a történeti fejlődés foko- zottább ismertetesevel es a gazdasági alappal való ös’sze— lüg^és kihangsulyozásával, ugyanakkor azonban nem idetar-' tozónak velem a közép- és újkori jogfejlődés ismertetését. * . Host Világhy elvtársnak a könyv tartalmával kapcsolatos /
