Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)

1958. február 1.

- 8

Ugyanezt az értékelést tükrözi az a körülmény, hogy bár a jelenleg bírált tankönyv az előző kiadásoknak erőteljes átdolgozása, mégis az előző hat kiadásbél, - egyenként többezres példányszámban - nem lehet egyetlen példányt sem kapni az antiquáriumokban.

Egyébként az a körülmény, hogy Marton G-éza egyedül kapott a felsőbbségtől megbízást a tankönyv elkészítésére, már maga, is világosan és kézzelfoghatóan mutatja, hogy tankönyve egyedülálló a maga nemében.

Szakmai szempontból is azzal kell kezdenem hozzászólásomat, hogy ennél jobb tankönyvet nem ismerek. Lehet, hogfa&ovebb, lehet, hogy van érdekesebb stilusu, jobb beosztású, de az biztos, hogy olyan nincs, amely a római jogi szakkövetelményeket ennyire jól össze tudta volna egyeztetni a tanulhatás kívánalmaival.

Mégis lenne néhány olyan megjegyezni valóm, amit később esetleges át dolgozásnál figyelembe lehetne venni s ami talán még emelné a tankönyv értékét. Előbb* azonban reflektálni kívánnék Yilághy elvtárs néhány megjegyzésére.

Itt nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, ami a történeti szemlélő mód bizonyos hiányát illeti a tankönyvben. Ez elsősorban a szerző pandektista műveltségéből folyik és legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy az egyes intézmények kialakulásánál a szerző rendszerint nem mutat rá a kiválté gazdasági ás társadalmi okokra.

Ugyanakkor azonban nem tudok teljesen egyetérteni Világhy elvtárssal, aki nagyonis pesszimiszt kusan ítéli meg a római jog újabb történeti irányzatait s magát a római jog művelését is.

Nézetem szerint ugyanis a történeti módszer burzsoá követői sem mind külsőlegesen és formailag történetiek. Vannak, akik már meglehetősen közel vannak ahhoz, hogy a történelmi materializmust érezzük soraik mögött: ha nem is kimondva, de illusztrálva.

De ettől eltekintve, mit szólunk ahhoz a jelenséghez,, hogy a római jog tanítása erősen tért hódított keleten, poi. Japánban és az Egyesült Államokban'és Dé1-ümerikában is szinte uj reneszánszát éli.

Ezek a jelenségek mind arra utalnak, hogy a mai, túlnyomórészt történeti és csak részben dogmatikai módszer nagyon sok tudóst vonz, s hogy a kultúra terjedése’ bizonyos mértékig magában hordozza a római jog művelését is.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a romai jog szocialista művelése nagyon a kezdet kezdetén áll. A szocialista tábor országaiban alig-alig jelenik meg valami. Jóformán tankönyvekre korlátozódik az ezirányú kiadói tevékenység, akárcsak nálunk is.

Én megkíséreltem, hogy kandidátusi disszertációmmal megkezdjem az úttörő szövegátértékelő munkát ezirányban. Sajnos mindezideig disszertációm kiadóhoz nem jutván, nem jutott a nagyobb nyilvánosság elé. Pedig egy esetleges szélesebb vita ennek kapcsán megindithatta volna talán a római jog szocialista művelését is hazánkban.