Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)

1958. február 1.

- 3 teremtette meg a praetor a birtokinterdictumok rendszerét.

Ugyanakkor igen helyesen állapítja meg a referátum, hogy a tankönyv első része, amely Róma társadalmi, gazdasági viszonyait az egyes korszakok szerint vizsgálja nem pótolhatja a tankönyv azt a hiányosságát, hogy az e yes jogintézmények kialakulását elősegítő indokoló jelenségek a gazdasági alapban nincsenek megjelölve. S itt kell megemlítenünk azt, hogy a tankönyv a római jog fejlődésének egyes fázisaiból /a civiljog, a civiljog és a praetori jog kora, az egyesülés korszaka/ indul ki, tehát a felépítményből, s ehhez adja lényegében a gazdasági alap rajzát akkor, midőn a társadalmi és gazdasági viszonyokat tárgyalja az egyes korszakokban. Helyesebb lett volna a gazdasági alap változásaiból kiindulva a patriarchalis rabszolgaság, valamint az árutermelő rabszolgaság koráról, annak fejlődő és hanyatló szakaszáról szólni, s csak azután ebből vezetni le a jogélet, a jogi felépítmény változásait.

A referátum 9. oldala rámutat arra, hogy az egyszerű árutermelés a jusztinianuszi korban egy magasabb formában jelent meg, s igy a jusztinianuszi jog a római jog égy magasabb színvonalra való emelkedését•jelenti. Ez a kérdés azt hiszem óvatosan kezelendő, s talán indokolt, ha ilyen kategorikus megállapításoktól tartózkodunk. Egy kétségtelen, éspedig az, hogy a jusztinianuszi kor a kezdődő feudalizmus•korszaka. Ez pedig azt jelenti, hogy a klasz- szikus kor viszonyaival szemben természetszerű haladást jelent, hiszen mig a klasszikus korban a termelési viszonyok nem adtak már megfelelő keretet a termelőerők fejlődésének, a kezdődő feudalizmus idején az uj termelési viszonyok keretében a termelőerők fejlődése előtt hatalmas távlatok nyíltak meg. Mégis azt mondani, hogy a klasszikus kor áruviszonyait szabályozó joggal szemben magasabb nívójú volna a jusztinianuszi jog, azt hiszem túlzott. A két társadalmi forma mesgyéjéii az áruforgalom erősen leegyszerűsödik. Gondoljunk a leges Romanae Barbarorum-ra, azaz a ^nyugati bjbabdalom területén alakult barbár államokban élő rómaiak számára készült jogkönyvekre, amelyek a jusztinianusz előtti három Oodexből.és Gaius Instituiőiból készült kivonatok voltak, amelyek a lfcegyszerüsödött áruforgalom viszonyainak megfeleltek. - Á referátum utal arra, hogy a jusztinianuszi kor jogának ma^asábbrendüsége abban rejlik, hogy a klasszikus jog szerteágazó tételeit általánosította. Űem kétséges, hogy ilyen tendencia van a jusztinianuszi ^jogban, de ebből nem lehet feltétlenül a magasabbrendüségre következtetni. Gondolok itt pl. az interdictum utrubinak az interdictum úti possidetissel való egyenlősítésére. A korábbi jog figyelembevéve azt, hogy az ingók sokkal kanyebben kerülnek egyik személytől á másikhoz, nem az interdictum kibocsátása pillanatában birtokló személyt Védte, mint az ingatlanoknál, hanem azt, aki a kibocsátást megelőző egy éven át hosszabb ideig birtokolt. A jusztinianuszi jog ezt a finom distinkciót nem vette figyelembe, talán nem is értették- e tendenciát, s ez indokból egyszerűsítették a kérdést. Ugyanakkor viszont találkozunk olyan esettel is, midőn a klasszikus jo, egységes elvi álláspontot foglalt el, s a jusztinianuszi jog