Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)
1958. február 1.
volt épen az, amely ezt az álláspontot összeszabdalta. Gondolunk itt az ingyenadós felelősségére. Az ingyenadós felelősségét a dolusért /ill. culpa lataért/ a klasz- szikus jog<következetesen keresztülvitte a mai általános álláspont szerint. Ezzel szemben a jusztinianuszi jog az ingyenadósok közül kiemelte a mandatáriust, akinek felelősségét a culpa levisig emelte, mig az érdekelt adósok közül az agrimensor és a precarista felelősségét a dolusra csökkentette. Hasonlóképpen szétszabdalta a jusztinianuszi jog az őrzési felelősség egységes klasszikus kategóriáját, s abból csak a fogadási felelősséget tartotta fenn, mint cul- pán túli felelősséget, rnig a többi őrzési esetnél a dili- gentissimus paterfamilias kategóriáját felállítva'egy uj gondossági mértéket konstruált. - Előfordult, hogy ilyen általánositás bizonyos elvtelenséget teremtett. Utalok itt a személyes szolgalmak kategóriájára. A római jogra nézve Ofner és Longo kimutatták, hogy ezt a klasszikus jog nem ismerte, szolgalmon csak azokat a jogviszonyokat értették, amelyeket ma telki szolgalom névvel jelölünk. Kincs is köze lényegében a telki szolgalomnak a személyes szolgalomhoz, hiszen az utóbbinál telkek kapcsolódnak.egymáshoz, mig az ususfructusnál, ususnál egy személy kapcsolódik az ingó, vagy ingatlan mindenkori tulajdonosához. &i köze lehet vájjon - mint egy német író említi - a vizlevezetési szolgalomnak a haszonélvezethez. Végül pl. egy oly általánositás, mint amit az emphyteusisnál látunk, hogy ti. örökhaszonbér- beadó csak a jusztinianusi korban lehet mindenki, korábban csak az állam, a feudális viszonyokban keresendő./rabszolgahiány, munkaerő szerzése magánosok részére/. ügy vélem azonban, hogy annak bizonyítására, hogy a kezdődő feudalizmus magasabbrendü társadalmat jelent a korábbinál, nincs szükség annak erőltetésére, hogy a jusztinianu- szi jog magasabb nívójú a klasszikus jognál. A feudalizmus magasabbrendüségét nem cáfolja meg az távolról sem, hogy az antik kulturvilág művészete, szobrászata, testkultúrája a középkor elején lehanyatlott. Lényeg az, hogy olyan termelési viszonyok jöttek létre, amelyek lehetővé tették, hogy a továbbiakban a felépítménynek ezek a jelenségei, esetleg csak századok múlva, sokkal magasabb nívón, fejlettebb formában visszatérjenek. Viszont utalni kell arra a már ma kifejtettnek tekinthető tételre, amelyre először Marx hívta fel/á figyelmet, hogy a klasszikus római jog, amely feltétlen magasabb nivóju volt, mint a praeklasszikus, a rabszolgarendszer hanyatlásának eredménye. Ami magát a vita tárgyát ké/pező tankönyvet illeti, itt annak rendszerével kívánnék foglalkozni. Kérdés, hogy helyes- e a római jogot ma is a pandektisztika rendszerében oktatni, azaz egy oly rendszerben, amely sem nem a római jognak rendszere, sem pedig nem a szocialista polgári jog rendszere. Kern követi ui. a pandektikarendszert jelenlegi tankönyvrendszerünk, még kevésbé a készülő Ptk. tervezet rendszere. Ha tovább is kitartunk a római j og pandektarendsz.erben való oktatása mellett, kétségtelen, hogy egy hagyományos rendszert tartunk fenn, de a hallgató soha sem fog rájönni arra, hogy ennek a klasszikus római jog rendszeréhez semmi köze, és mint a polgári joghoz szánt alapvetés rendszere is helytelen. Milyen rendszerbe oktassuk tehát a római jogot?
