Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)

1956. május 5.

- o ti

ségétu• £bben benne van a gyógyuláshoz való jog alapelve is. Az alapelveknél kicsit túl idillikus képet ábrázol a mai helyzetről és nem mutatja ki a nehézségeket.

Az 59.oldalon a IX.fejezetnél fel kellett volna hivni a ügyeimet arra, nugy a burzsoa irodalomoan a hamis aiapelvek mar az első vil«,gü«,Duru után is jelentkeznek. Az elemzésnél jooban vissza kellett volna nyúlni a szerzőnek.

A munkafegyelembe való nevelés eszközeként tárgyalja a tankönyv a munkaversenyt és a sztahanovista mozgalmat. Nem eboe a fejezetbe helyezném el, mert a munkaiegyelem teljes értékű meg valósítása még nem loglalja magában, amit ezek a me^gaiuiak jelentenek. Nagyobb súlyt kellene kapnia az anyagi érdekeltségnek A Szovjetunióban az allamjogi tankönyv vitája során is felvetették, hogy az anyagi érdekeltség kérdését jooban ala kellene huzni. Ezt túlzottnak tartja az al lám jog vonatkozásában, de feltétlenül hiányolja, hogy a munkajogi tankönyv nem szentel több helyet e xontos intézménynek.

A 93.oldalon a dolgozó nők egyenjogúsága és védelme a mun-i kajo.^ keretéoen nem azonos az alkotmányos alapelvekkel. így a 93.old. 4.pontjában irt jutalmazás nem a munkajogviszonyból folj jogosultság.

A szakszervezetek szerepét szélesebben kellene tárgyalni a demokratizmus szempontjából, ra kellene mutatni arra a szoros kapcsolatra, amely a szakszervezetek jogai és az egyes munkajogi intézmények között fennallanak.

1

Kifogásolja a 109.old. c/ pontja alatt feltüntetett jogforrási összealiitast, amely szerint a jogforrásokat jellegük szerint általános és különös jogforrásokra osztjuk. Nem latja ennek a felosztásnak a megalapozottsagat.

{

A 115.old. II.pontjánál sorrendi, logalmazási hiba van, e hiba azonban elvi tartalmú, azért, mert a jogszabályok hierarchiája nincs megtartva. A törvényesség igényei ezt megkívánják.

A 112.old. b/ pontja, amely a jogszabályok ütközését tárgyalja, nem ad megfelelő megoldást. Vizsgaihatja-e a joyalkalmai a törvényességet és helyezkedhet-e olyan álláspontra, jEogynem alkalmazza az alaóbb jogforrást. Erre a kérdésre a tankönyv választ nem ad. Ilyen ütközés nemcsak a vállalati munkarenddel /amelyet a tankönyv emlit/, lehet kapcsolatos, hanem a minisztei utasitassal és rendelettel kapcsolatban is felmerülhet.

E fejezet egyik fő kérdése a kollektiv szerződés. A szerzi: ezt igen részletesen, bőven fejtegeti és ennek eredményekép arr* a megailapitásra jut, hogy jogforrásnak kell a kollektiv szerző* dést tekinteni. Nincs meggyőződve arról, hogy ez a megállapitás helyes. Az a helyes, ^ha nem tekintjük a kollektiv szerződést jog! forrásnak. A kollektiv szerződés alkalmazasanak kötelező volta i| vonja maga után, hogy az jogforrás, és azt sem, hogy a szovjet

i]

#