Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)
1956. május 5.
'- Io kötelezettségnek is külön fejezetben kellene szerepelnie. A 446.oldalon hiányolja, hogy a népgazdasági érdek fogalma nincs meghatározva, bár e meghatározás szükségessége a joggyakorlatban többször felmerül. Vitás kérdésként merül még fel, hogy a kötelező szakmai gyakorlat egyoldalúan konstitutiv jellegüe-, valamint hogy a toborzást egyoldalúnak lehet-e tekinteni. MARTON GÉZA egyetemi tanár: A munkafegyelemmel kapcsolatos részt bőviteni kellene olyképpen, hogy több petit-szedés legyen, amely részben a birói gyakorlatot tartalmazná. A dolgozók anyagi fe- | lelőssége fejezeténél helyesli, hogy az elvi rész petitbe került. Ugyancsak jónak tartja a 391.oldal II.pontja alatt kifejtetteket. Az elmaradt haszon problémájával kapcsolatban felveti azt a kérdést, § hogy felel-e külső ember az elmaradt haszonért, valamint helyes-e, hogy a munkajog nem ismeri az elmaradt haszonért való felelősséget akkor sem, ha a károkozás egyben bűncselekményt is megvalósit. A 398.old. utolsó bekezdésében a "kihágás” szót az utóbb meg- | jelent jogszabály értelmében korrigálni kell. Nem tartja helyesnek a 399.oldalon az objektiv és a szubjektív körülmények figyelembevé- I telét az "előrelátás” kérdésében. Nem indokolt mind két oldal figyelembevétele, mert ha valaki szubjektive nem képes cselekedetei I következményeit előre látni, úgy az vétlen. Ha a szubjektív elem- | bői indulunk ki, felesleges az objektiv elem vizsgálata. Az egyéni gondosság csak a szubjektív vétkességet indokolja. Utolsó megjegyzés1 az, hogy helyes lenne a kereskedelmi ésraktári dolgozóknál fennálló 1 vétlen felelősséget kiterjeszteni olyan - vagyontárgyak őrzésével megbízott - dolgozókra, akiknek murkakörülményeik a vagyontárgyak birtoklása következtében hasonlóak a kereskedelmi és a raktári dől- 1 gozók munkakörülményeivel. 1 NÉVAI LÁSZLÓ egyetemi tanár: A tankönyv különös érdeme az, hogy jól lehet tanulni belőle. Tanulás szempontjából sem baj, hogy í 1 tankönyv elég bő, mivel bővebb tankönyvből jobban lehet tanulni, mint a kompendiumból. Problémaként vetődik fel azonban egyrészt a I rokontárgyakkal való érintkezés kérdése. A munkajognak egyéb, a vel< I érintkező tárgyaktól való elhatárolása nem mindig szerencsés. Más- I részt pedig ismétlődések nemcsak a könyv egészében találhatók, hanem még^egyes részleteiben is. /Pl. a Munkaidő fejezetén belül./ A definíciókkal kapcsolatban az a véleménye, hogy bár azokra szükség van, de,.azokkal gazdaságossággal kell élni, mindent definiálni nem lehet. Összeszámolta, hogy három fejezetben tiz meghatározás van. Túlzott mértékű néha a megmagyarázó módszer is, amely szintén 3j növeli a térjedelmet. Pl. a fizetésnélküli szabadságnál. A terjedelem csökkentésére vezetne az is, ha a szerző nem alkalmazná túl gyakran a kérdés-feltevést és az utána adott bő magyarázatot; Véle- B ménye szerint túl sok a kérdező forma.‘Ugyancsak kifogásolja, hogy jfl bizonyos részeknél a szerző nem reális, túlságosan idillikus képet fest. Ugyancsak kifogásolja, hogy a munkaidő csökkentésével kapcso- Mi latban kifejtettek nem kielégitóek. A munkaviszony folyamatosságánál szélesebben kellett volna kifejteni azt az esetet, amikor a murka- B jogviszony folyamatosságát nem szakítja meg a baloldali magatartás, II I m
