Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)
1956. május 5.
a munkakör bejegyzése is A 182.old. nem derül ki világosan a tankönyvből az, hogy a munkaviszonyban álló dolgozó a vállalat igazgatójának engedélye nélkül vállalhat-e olyan - és nem a második állás vagy mellékfoglalkozás szabályai alá tartozó - munkát - amelyet munkaidején túl végez el. Pl. tudomása szerint a munkaviszonyban álló orvosnak engedély szükséges magánpraxis folytatásához. Az u j it ói és feltalálói joggal kapcsolatban megjegyzése az, hogy ezek munkája nem annyira a munkajogi jogviszonnyal kapcsolatos, mint a polgári jogi jogviszonnyal. Éppen ezért javasolja, hogy a munkajogban az ujitói és feltalálói jogot éppen csak érinteni kell, mig részletes szabályozása maradjon a polgári jog területén. A 185.oldalon nem ért egyet azzal, hogy a határozott időre sz( ló munkajogviszonyt nem lehet határozott időtartamra meghosszabbitar mert egyes foglalkozási ágakban pl. a színészeknél ez a lehetőség fí áll. Kifogásolja továbbá, hogy a dolgozó áthelyezésénél a szerző nem választja elég élesen szét a fegyelmi határozattal és a nép- gazdasági érdekből történt áthelyezést. A felmondás meghatározásánál hiánrolja, hogy a szerző a meghatározásbői a ’'címzett jognyilatkozat” szavakat kihagyta. Nem érthető, hogy a 199.oldalon miért j maradt ki a racionalizálás alapján történt felmondás és mié? t nincs még csak utalás sem a racionalizálásra. Visszásnak tűnik a tankönyvben, hogy az elbocsátás következményeinél emlékezik meg a szerző a jubileumi jutalomról, amikor annak tárgyalása teljes egészében5 a jutalmazás cimü fejezetbe tartozik. 1 * Kifogásolja, hogy a szerző nem foglal állást abban a kérdésbe; hogy a magánmunkáltatótól lehet-e önkényesen kilépni. é Egyetért Máltás elvtárssal abban, hogy a szerzőnek bővebben kellett volna foglalkoznia a birósági gyakorlattal Mártonffy Károly egyetemi tanár: A tankönyv beosztásával kapcsolatban az a véleménye, hogy a könyv tipográfiájával jobban el kellene választani egymástól a tankönyvet és a kézikönyvet. Ez a < hallgatók kívánsága is. Felhívja a szerző figyelmét az általános és a különös rész elhatárolásának pontatlanságára is. Részletesebben kell foglalkozni a műnk amódsz érát adás sál, amely a munkajog egyik igen fontos része. A XVII. és XVIII.fejezetre vonatkozó észrevétele a következők: A dolgozók szakmai képzéséről szóló fejezet felosztás | megegyezik a Mt. felosztásával. Hiba az, hogy a szakmai képzés j tankönyvben leirása távoli az élettől, többet kellett volna felsorolni a tanfolyamok hálózatából. Ugyancsak túl szűk mint már em- I litette a munkamódszer átadásról szóló 79.§. A munkaerőgazdálkodás c. résznél hiányolja, hogy az időleges munkakötelezettséget a szer- j ző nem^kizárólag ebben a fejezetben tárgyalja. A Mt. a kötelező szakmai gyakorlatot itt tárgyalja ugyan, bár a kötelező szakmai gya j korlat elsősorban nem a munkaerőgazdálkodással kapcsolatos, hanem azzal, hogy az egyetemi hallgató tanulással kapcsolatos jogviszonyba j állott a tanintézettel és a tanitás befejezése után köteles szakmai I gyakorlatot folytatni. Amennyiben meg akarjuk tartani a legális sorrendet, külön fejezetbe kellene venni a szakmai gyakorlatra vo- i.|| natkozó szabályok ismertetését. Hasonlóképpen az időleges munka- I
