Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. január 29.
\- 6 ^4 jogbőlcsőszőnek e^ész életművét egysége* képben, sőt egysó- ges elvi alapra visszavezetve bemutatni* És ennek az e^ysérnek az alaphangját utolsó nyilvános szereplésében véli megtalálni, az 1947* október 8-i paraiamenti beszédében kifejezós- re jutó gondolatait vetíti viasza a H rtfay—korszak alatti e— életművére. lem Így látom.; Antoniussal szólva, nem dl- oa-rni jöttem - temetni, mégis az az ’^gy a égésként felrajzolt kép# amelyet IsaM.te iloár gyuláról rajzol, Önmagában la m&gmQg?arázhatatlan jellembeli törést mutat. Kehéz elképzelni, hogy az, aki merő opportunizmusból a ?Q-as évek elején á Horthy rendszerre tsdvező elméleti álláspontokat fejt ki, hogy megszerezze magának a kor hivatalos jogfilozófusának tekintélyét, aki opportunista módon végig kiszolgálva a fasizmust vegéig a letűnő rendszert, a felszabadulás után ősszeszedege— ti a tdvábbi érvényesülés« érdekében a korábbi munkáinak azokat a morzsáit, amelyek antifasiszta megnyilatkpzásokként is felfoghatók, épen akkor, amikor - épen mint opportunistának - világosan kell látnia, hogy egy politikai kalandor kezébe kerülve vesztett ügy oldalára állt, nem hátrál, hanem olyan álláspontot hirdet, amellyel feltétlenül és véglegesen el kell buknia, araely a győztes forradalommal szemben & vereséget szenvedett reakció álláspontja. Egy egész életen át az opprtuniz- laus vizeih lavírozó embernél ez megmagya ráshatatle . s pbből ninos más kivezető ut, mint az, hogy doór Gyula állásfoglalásait nem az opportunizmus vezette. Aki előtt ismeretes a diktatúra, sőt személy szerint közismert diktátorjelölt elleni állásfoglalása az ionért október 6-i beszédben, aki megfigyelte a felsőoktatási kongresszuson a kormányhatalom által képviselt nézetek ellen folytatott, sesmélyeskedőstői sem idegenkedő, késhegyig menő harcát, amelynek során a kormány kedvenc oktatási formáját, a műegyetemi közigazgatási oktatást nem átallotta a polgári iskola azinvonalához mérni, aki hallotta, hogy a Filozófiai társaságban ,>chütz Antal A bölcselet aSbcäadfc* elemei c. müvének recensioja során milyen csapásokat osztogatott a kor valóban hivatalos filozófusainak a Mrobusztus ' Kornis gyulának és az apró de haszontalan uj gondolatokat hajszoló és termelő Brandenstein Bélának, aki az Akadémia rendes tagi székfoglalójaként a szab&dakaratról tartott előadása során é- rezte a hitleri fasizmus ellen gyilkoló öllel beállított megállapítását arról, hogy ez a diktatúra az akarat szabadságát csak annyira hagyja meg, hogy a fizikai és erkölcsi halál közt enged választást, az l©het,x3f*g£ Koőr Gyuláról sokféle véleménnyel, de az opportunizmust nem számíthatja sajátosságai közé és magatartását, állásfoglalásait ezzel nem magyarázhatja. Az utoljára* említett* gűJcalomaal a * sztálingrádi hősök", fckte- górikus imperatívusza ie világosan úgy hangzott, hogy a nőmet katona nem az emberi szörnyeteg Führ erének engedelmeskedik, hanem éhnél valami aagasabbrendő él benne. Más oldalról kell a jellemzés helyes útját megkeresni, s ez nésetes se rint épen az, hogy Hoór Gyula egész tanítását nem lehet egységes képbe foglalni. Egység van abban le ez az utolsó, végzetes szereplését la leginkább megmagyarázza, hogy burzspá jogtudós volt, minden tanításában épen úgy, mint sokan mások, akik mégis meg tudták találni az utat a szocialista jogszemlélet felé, 1**- alább olyan mértékben, hogy a haladás útjában ne váljanak a történelem erejénél fogva eltávolításra Ítélt akadályokká. Ezen belül, a burzsoá jogtudományi irányzatokon belül azonban * ■ i 4 ■- ....