Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1954. december 18.

- - 42 szerződésének ismertetése pe dig? kudarca dacára is. indokolt, mert éles világot vet az elvekre, melyek, szerint az imperialisták a nemzetközi jogot irányitani kívánják. Épen e- zért nem fogadhatom el azt az észrevételt sem, hogy Németország nemzetközi helyzetével nem kellett volna külön fejezetben foglalkozni, annál kevésbbé, mert ez a kérdés jogászaink érdeklődésének homlokterében áll.

K ' ''

Arra a megjegyzésre vonatkozólag pedig, hogy a gyámsági rendszer a Illyés a IX. fejezetekben, tehát kétszer fordul elő, utalok árrá*-* hogy a III. fejezet a történeti fejlődést Írja le és ennek során nem lehet a gyámsági rendszer megemlítését mellőzni. Ennek az intézménynek érdemi tárgyalása azonban helyesen van a IX. fejezetbe iktatva, mert ez foglalkozik az Egyesült Nemzetek szerveivel és ezek közt a Gyámsági Tanács ismertetésével.

Herezeg István elvtárs szerint az ENSz jogalanyiságára Vonatkozólag nincs határozott állásfoglalás. Véleményem szerint a könyv 130. oldalán ez az állásfoglalás világosan megtörtént. Svájc állandó semlegességének politikai jellemzése .szükséges volt azért, mert erre vonatkozólag nagyon sok téves nézet él a köztudatban. Az a kérdés, hogy a társadalmi forrra- dalom utján létrejött átalakulás uj államot teremt-e, csakugyan alaposabb kifejtést igényelne, különösen a jogutódlás “vonatkozásában.

Tallós József elvtárs hiányolja, hogy a könyv nem öleli fel a nemzetközi büntetőjogot. Azt hiszem, ennek részletes ismertetése nem tartozik tárgyunkhoz$ viszont hiányosságnak ismerem el, hogy legalább nagy vonásokban nem szenteltünk pl# egy alfejezetet e problémának.

Sarlós Márton elvtárssal teljesen egy véleményen vagyok a történelmi részt illetőleg.

Bánrévy Gábor elvtárs azt kívánja, hogy a bibliográfiai részben ismertessük lehetőleg egyes klasszikusok állásfoglalását szószerinti idézetekkel. Ez egy tankönyvben - úgy vélem - keresztülvihetetlen. Azt a véleményét, hogy a nemzetközi jognak az államokon kívül más alanyai is lehetnek - semmiképen sem fogadhatom el.

„ t

Összegezve az elmondottakat, nagy köszönettel vagyok az írásban és szóban közölt bírálatokban foglalt elismerő szavakért épen úgy, mint az észrevételekért, melyeket a könyv egy esetleges újabb kiadása esetén hasznosan értékesíthetünk. A bírálatok mellett azonban szólnom kell - az * el nem hangzott bírálatokról is. Amig a nemzetközi jognak az egyetemen kívül álló művelői ugyanis nem mulasztották el, hogy a könyv érdemeire és hiányosságaira felhívják a figyelmet, tökéletes és egyöntetű hallgatásba merültek azok, akiknek a bírálat slsősorban lett volna feladatuk.

Karunk tanárai közül - Sarlós elvtárs kivételével - senki sem vett részt a vitában. Kér/ésemre már egy hónappal ezelőtt meghívta a Dékán elvtárs a vitára az állam- és jogelmélet, valamint az államjog, vagyis a rokonterületek tanárait mind a három karról. Úgy vélem, nekik kötelességük, lett volna, hogy bírálatukat ismertessék. De egyik sem tartotta ezt indokoltnak. Nem hiszem, hogy ezzel ellensúlyozni akarták volna a tényleg elhangzott birálatok egyöntetű megállapításait, mellyel kiemelték a tankönyv megjelentetésének