Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1954. december 18.

, gtt-lay elvtárs ma elhangzott bírálatát már az Állam- es Igazgatás cimü folyóiratban közzétett ismertetéséből ismerjük* A történelmi rész túlzott terjedelmére vonatkozó megjegyzésére már előbb reflektáltam. Igaza van, hogy a különböző szerzők stílusának eltérései zavarják az egyöntetűséget. Ez azonban a szerzőtársak esetében elkerülhetetlen. A szerkesztőnek gondoskodnia kell arról, hogy a különböző szerzők irta részekben ne legyenek ellentétek, átfedések, hiányok stb., de nem mehet odáig, hogy saját stílusába Írja át a többi szerző részeit. Pulay elvtárs ellentétet lát a jogforrások értékelése tekintetében a könyv két részében adott meghatározások között. Ilyen ellentét'véleményem szerint nincs. Nem ellentét az, hogy egyik helyen kiemelem, a nemzetközi szerződés a legfontosabb ^jogforrás és egy másik helyen/a külső jogforrások jellemzésénél/ megállapítom, hogy a szokás egyenrangú forrás a szerződéssel. Hiszen egyenrangú források között is lehet az egyik fontosabb, mert szabatosabb és mert épen azért hozták létre, hogy jogforrásul szolgáljon. - Nyitott kaput dönget, mikor azt hangoztatja, hogy a külkereskedelmi ügyletek alanyai a külkereskedelmi vállalatok és nem az állam, mivel a könyv sem állít mást. A beállítás pedig, mintha én egyenlőség! jelet tennék a nemzet önrendelkezési joga és az állam szuverénitása között, helytelen, mert a könyv épen arra törekszik, hogy elhatárolja egymástól a nemzet és az állam szuverénitásának fogalmát és nem az utóbbit, hanem az.előbbit azonosítja a nemzet önrendelkezési jogával.

Arra az észrevételre vonatkozólag, hogy a Mars<íhall-terv szervezete bővem jogi elemzést igényelhet, csak azt felelhetem, hogy a tankönyv keretei nem engednek ennél többet. Az a- laposabb kidolgozás csak egy monográfia feladata lehetne*

Bokor Pétérné elvtársnő állásfoglalásával szemben, melyek szerint a szokás nem tekinthető a szerződéssel egyenrangú jogforrásnak, utalnom kell arra, hogy az egyes polgári i- rók szerint általános nemzetközi jogi szabályok^nem is jöhetnek másként, mint szokás utján létre, a szerződéssel szerintük csak partikuláris jogot teremthetnek. Ezt az okoskodást olyan messze viszik, hogy azt vitatják, a ius belli—t mint szokás által teremtett általános jogot a szerződések nem helyezhetik hatályon kívül. Az ilyen állásfoglalások arra intenek, hogy ne nyúljunk sematikusan a kérdéshez.

Herczegh Géza elvtárs észrevételére már reflektáltam. Szerinte a XIV. fejezetet el lehetett volna hagyni, mart kevés újat tartalmaz. Megértem, de nem osztom ezt a nézetet.

IT fejezet a nemzetközi törvényesség érdekében folytatott harcot ismerteti. Mivel ismételten rámutattunk, hogy az imperialista hatalmak milyen súlyosan megsértik a nemzetközi jog legkülönbözőbb szabályait, indokoltnak látszik, hogy összefoglalva a szocialista államoknak a nemzetközi törvényesség megvalósítása érdekében folytatott harcát, egy zárófejezetbe^ ismertessük ezt, még annak árán is, hogy ez a különben rövid fejezet ismétléseket tartalmaz.

Herdegh elvtárs úgy véli, hogy a könyv túlzott mértékben aktualizálásokat tartalmaz és felhozza az Európai Védelmi Közösség esetét, mely végül is nem valósult meg. Azt hiszem ezzel szemben, hogy helyes, ha az egyes tételek igazolására szolgáló kauzisztikát minél közelebbi idők eseményeiből,^lehetőleg a mai korból merítsük. Az Európai Védelmi Közösség