Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
Mind Örülnek a bőséges történelmimanyagnak. Az egyik kitűnő szakérettünk /Hada György/ így fejezte ezt ki: Mi kevés történelmi ismerettel kerültünk az egyetemre. Történeti ismereteinket a jogtörténetből úgy akarták pótolni, hogy mérhetetlen anyagot zuditottak ránk. Babilóniáról, Egyiptomról, középkorról, azt se tudtuk, mit csináljunk a sok adattal, viszont amikor a francia forradalomhoz és a múlt évszázad közepén a német egységhez jutottunk, vagy korábban a Dózsa forradalomhoz, az itt adott adatokat keveseltük és ezeknek az adatoknak nem volt politikai értékelése, szintelen maradt a sok adat. A tankönyvben nem ez van. Még a legeldugodtabb görög városi történelmi adat' is érdeklődést kelt bennünk, megmarad bennünk, mert nyomban a politikai, ideológiai értelmét is megkapjuk. így kiegészül történelmi ismeretünk és a történelmet helyes szemmel látjuk. Amikor ennek az információnak birtokában Héczei László bírálatának első oldalát /lent utolsó bekezdés/ olvastam, nyomban ’láttam, hogy a történelmi adatok bősége tekintetében mily eltérő megítélés lehet, nem mintha egy negyedéves, még olyan kiVáló hallgató megítélését akarnám ennek az értékes bírálatnak megítélésével szembeállítani. A hallgatóság egyike /Málik József/ azonban jelentős hibát fejtett ki. Aprólékosságot, közhelyszerüséget lát sok ideológiai megvilágításban. Anélkül, hogy adott esetet, ré3 zt hozott -volna fel, azt mondotta, hogy sok helyen oly egyszerű kifejtés/, megvilágitás van a tankönyvben, amit a negyedéves joghallgató számtalanszor hallott, tanult, a marxizmus-leninizmus- ból, állam- és jogelméletből, szakjogi kérdések megvilágításából. Azt vélte, hogy ez szükségtelenül növelte a könyv terjedelmét és felesleges. Hozzátette azonban, "persze, a hallgatóság jórészének kellenek még a negyedik évben is ezek a mindennapi, "közismert" ismeretek is, mert a bevezető is helyesen mondja, hogy az átlagos színvonalon álló hallgatók számára is készül, hogy azok is könnyen megérthessék, megtanulhassák a könyv anyagát. Minden hallgatónak közös volt a véleménye abban, hogy a könyv nyomban érthető, folyamatos, valósággal"olvasmány", de tagoltsága, beosztása, a súlypontok hangsúlyozása folytán mégis ismeret marad az"olvasmány" nyomán, tehát a könnyed "olvasmányt" nem kell kutatni, elemezni, hogy ebből most valójában mi is az, amit érdemes, és mi az, amit meg kell jegyez-