Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
- 32' dözhető és a magáninditványt a megkeresett állam törvényei szerint kellő időben nem terjesztették elő, kiadatásnak nincsen helye* d./ Nem engedélyezhető a kiadatás külföldön elkövetett kihágások miatt, A fentieken kivtil célszerűnek tartanám a tankönyv második kiadását az alábbi kérdések rövid tárgyalásával kiegészíteni. a. / A felszabadulás után kötött kiadatási szerződéseink /román, csehszlovák, bolgár/ lényeges u j, az eddigi kiadatási szerződésektől eltérő rendelkezéseinek ismertetése. b. / Annak a megemlítése, hogy egyes államokban külön kiadatási törvények, illetőleg az egyes államok büntetőtörvény- könyvében és büntető perrendtartásában kiadatásra vonatkozó rendelkezések vannak. Ezzel kapcsolatban utalni kell a Btá. 8.§-ára és a Bp. 235.és 236. §-ára, valamint a Szovjetunió és a Szövetséges Köztársaságod büntető eljárásának 1924# október 31-én kiadott alapelveinek 16. cikkére /lásd: Korovin: Nemzetközi jog kéziratos fordításának 232. oldalán/. c. / Az u.n. felajánlás rövid ismertetése, azaz annak megemlítése, hogy abban az esetben, ha a belföldön bűncselekményt elkövetett tettes saját hazájába távozik és kiadatásának helye nincs, akkor az elkövetés helye szerinti állam a bizonyitékok egyidejű megküldése mellett a terhelt hazai hatóságainak a büntető eljárás lefolytatását felajánlja. Meg kivánom jegyezni még, hogy a tankönyv 181. oldalán nem preciz a magya»-jugoszláv kiadatási jogsegélyegyezményre való utalás /1930:$CXIII. te.-be iktatott 1928. évi magyar- jugoszláv büntető jogsegélyszerződés/♦ Az egyezmény helyes megjelölése: 19'30:JŰÜCIII* tv-be iktatott 1928. évi magyar-jugoszláv kiadatási és bűnügyi .jogsegélyegyezmény. Ezen kivül azt is meg kell említeni, hogy ez az egyezmény már nincsen hatályban. /Jugoszlávia ugyanis a párisi békeszerződés 10. cikke alapján az egyezményt nem tartotta fenn hatályában/ /lásd: 6300/1948. Korm. számú rendelet/. Nem értek egyet a tankönyv 184. oldalán található azzal a mondattal, hogy na menekültekre vonatkozó nemzetközi megállapodások természetesen nem érintik azt az általános elvet, hogy minden állam jogosult, de nem köteles a politikai menekülteket befogadni és őket kiadatási szerződés hiányában nem tartozik kiadni .n Véleményem szerint abban az esetben, ha valamely állam menedékjogot nyújt, akkor a kiadatási szerződés ellenére sem köteles a menedékjogot élvező személyt kiadni. Ha ez kh nem lenne igy, akkor a menedékjog meghiúsulhatna azáltal, hogy a menedékjogot élvező személy az őt politikai magatartása miatt üdö- ző állam közönséges bűntettesként kikéri és őt politikai tevékenysége miatt felelősségre vonja. Korovin: Nemzetközi jog cimü könyve erről a kérdésről a következőket tartalmazza: ?A menedékjog az államoknak az a joga, ainely szerint üldözött politikai emigráns számára beutazási lehetőséget nyújtanak a maguk területére ottani letelepülés céljából és megtagadhatják az illető kiadatását. A menedékjog biztosítása minden szuverén állam elidegeníthetetlen joga... Annak biztosítása nélkül, hogy a befogadó állam a politikai emigránst nem fogja kiadni, a menedékjog értelmét vesztené.w r
