Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1954. december 18.

- 30 A tankönyv kétségen kivül hézagpótló munka jogi irodalmunkban* A szerzők általában jól oldották meg a tankönyv előszavában említett azokat a célkitűzéseket, amelyek arra irányultak, hogy az anyagot marxista-leninista világszemlélet alapján, a hallgatók általános színvonalának^megfelelően a téves és ellenséges tanok ellen határozott állásfoglalást kialakító módon dolgozzák fel*

Nem tudták azonban szerzők - nézetem szerint - teljesen kielégítő módon megoldani azt a feladatot, hogy a nemzetközi jog teljes anyagát dolgozzák fel* Természetesen nem is lehet célja e tankönyvnek, hogy a nemzetközi jog minden ágát, minden problémáját részletesen, aprólékosan vegye vizsgálat alá. mégis - mint erre alább néhány példán keresztül^részletesebben rá fogok térni - a tankönyv egyfelől több kérdést csak igen vázlatosan érint, néha túlzottan általánosít, nem eléggé szabatos, másfelől viszont néhány helyen a kívánatosnál terjedelmesebb. /Egyetértek a bírálóknak azzal a véleményével, amely szerint a szerzők nem tesznek különbséget a nemzetközi jog és a diplomácia története között és túlságosan tág teret szentelnek a Világtörténeti eseményes ismertetésére./

A tankönyvvel kapcsolatos egyes észrevételeim a következők: '

1/ A nemzetközi jog fogalmának tárgyalásánál /lO.old./ a szerzők nem említik meg a nemzetközi büntetőjogot. Több he-^ lyen szó esik ugyan a háborús bűnösökről, a nemzetközi büntetőbíróságról is történik megemlékezés, azonban nézetem szerint célszerű lenne legalább pár szóval utalni arra, hogy van nemzetközi büntetőjog is, amely azokat az általános elveket állapítja meg, amelyeket az államok a büntető hatalom gyakor?-ásánál szem előtt kötelesek tartani, arra az esetre, ha a bűnügynek nemzetközi vonatkozásai vannak*

t — _,

2/ Az állampolgárság elvesztését szabályozó törvények ismertetése /l73* old./ nem eléggé precíz. A szövegben pl. csak arra történik utalás, hogy a magyar, illetőleg csehszlovák törvény élteimében az állampolgárságot házasságkötés folytán el lehet veszíteni. Véleményem szerint - különösen figyelemmel arra, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban mind a magyar, mind a csehszlovák jog külföldi törvényre utal, tehát a kérdésnek nemzetközi vonatkozása is van - ki kellene emelni azt, hogy az 1948:LX.tv. 12. §-a, illetőleg az 1954. junius 13-án kelt 194. számú csehszlovák állampolgársági törvény 5* §-a szerint belföldi állampolgárnő külföldi állampolgárságú férfival kötött házassága folytán csak abban saz esetben veszti el állampolgárságát, ha a külföldi törvény értelmében a házasságkötés tényével megszerzi a külföldi állampolgárságot*

3/ A külföldi állampolgárok jogi helyzetével foglalkozó rész rendkívül szűkszavúan és egyes vonatkozásokban nem teljesen szabatosan tárgyalja a bűntettesek kiadatásának kérdését. /l81.old./ így pl. nem megfelelő a következő megállapítás: ’’Kötelezve erre /t.i. a kiadatásra/ az állam csak nemzetközi szerződés /u.n. kiadatási szerződés/ alapján van. Itt jegyezzük meg a Szovjetuniónak külön kiadatási szerződései nincsenek.”

Kiadatásnak ugyanis nemcsak szerződés, hanem viszonosság alapján helye van /magyar-osztrák viszonylatban pl. bűntettet vagy vétséget elkövetett bűntettesek kiadatása tárgyában viszonosság áll fenn/. Azt a megállapítást pedig, hogy a Szovjetunió- nak nincsenek kiadatási szerződései, feltétlenül ki kell egészite ni azzal, hogy a Szovjetunió viszonossági alapon közönséges bűnIALL0S JÓZSEF hozzászólása: