Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
--29 2. A 238o oldalon a könyv azt a vitatható megállapítást teszi, hogy a Biztonsági Tanács intézkedési joga '‘közhatalmi .Kényszer jellegével bir", a 246, oldalon pedig arról beszél, hogy a béke és biztonság fenntartására "nemzetközi közhatalmi funkciókat végez", Nyilván az összehangolás hiányából ered, hogy ez a megállapitás ellentétes is a könyv 130, oldalán kifejtett és már az előzőkben emlitett állásfoglalással az ENSz szerepével kapcsolatban, Ezt az összehangolást pótlólag feltétlenül el kellene végezni, mert ily módon az ellentmondás zavartkeltő lehet, 3* Végül különös súllyal kell még felvetnem az uj államok keletkezéséről a 137. oldalon található megállapítást, mely szerint 4. esetként uj állam keletkezik akkor is,"ha forradalmi megmozdulás^megdönti egy meglévő állam társadalmi rendjét és uj berendezkedést létesit". Természetesen nem azzal kivánok vitába szállni, hogy marxista felfogás szerint egy szocialista berendezkedésű állam egészen más, mint egy kapitalista-berendezkedésű. A könyv'azonban bevezetőben kifejezetten kiemeli, hogy "tisztán nemzetközi jogi szempontból" tárgyalja az uj állam keletkezésének eseteit. Ebből a szempontból viszont ezt a felfogást elvileg helytelennek^ és gyakorlti következményeiben veszélyesnek tartom. Elvileg azért tartom helytelennek, mert tisztán nemzetközi jogi szempontból egy államot csak három kritérium határoz meg, még pedig: a terület, a lakosság és szervezett főhatalomj gyakorlati következmények szempontjából pedig azért tartom veszélyesnek, mert ezzel magunk adunk tápot annak az imperialista álláspontnak, amely a Népi Kinát uj államnak tekinti és ezen a cimen tagadja meg bebocsátását az ENSz-be. Ha mi magunk is azon a véleményen vagyunk, hogy a forradalmi utón létrejött uj társadalmi berendezkedés uj államot is létesit, altkor a Népi Kínának újonnan kellene felvételét kérnie az ENSz-be, holott minden eddigi érvelésünk épen az ellenkezőjére irányult. Be továbbmegyek: az sem lehet kétséges, hogy Magyarország is forradalmi változáson ment keresztül a fordulat évében és ezáltal más lett társadalmi berendezkedése, mint az 1947. évi békeszerződés idejében volt. Ezek után nemzetközi jog szempontból a mai Magyarország is uj államnak tekintendő lenne és ezen a cimen jogszerűen tagadhatnák meg a nyugati imperialista^ hatalmak az ENSz-be való felvételére vonatkozóan a békeszerződésben tett azt az Ígéretüket, amelyet még az akkori Magyarországnak tettek? Láthatjuk, hogy az ilyen felfogás milyen veszélyes követü keztetésekre vezet. S ezek a következtetések akkor is veszélyesek ha hozzáteszi: "A nemzet az ilyen változást /t.i. a forradalmi változást/ önrendelkezési joga alapján hajtotta végre,t Tisztában vagyok azzal, hogy a most általam kifogásolt felfogás csirája a cári Oroszország államadósságaival kapcsolatos egykori szovjet felfogásban gyökeredzik, mely az uj szocialista állam jogutódi minőségét vitatta. Nézetem szerint azonban ez a felfogás csak akkor lehetett érvényes, mikor még nem volt tisztázva a Szovjetuniónak a nemzetközi közösséghez való viszonya, de elavultnak tekinthető ma, amikor a Szovjetunió a békés együttélésért, a nemzetközi kötelezettségek betartásáért harcol. Még csupán egyj értelemzavaró sajtóhibára szeretnék irámu— tatni: a 229, oldalon a szöveg azt mondja, hogy modus vivendi olyan kérdésekben jön létre, melynek "részleges" rendezésében az államok nem tudnak megegyezni. "Részleges" helyett itt nyilván "végleges" értendő. * * Összefoglalásul: az emlitett bíráló megjegyzések természetesen a könyv javítását célozzák és nem változtatnak azon az elismerésen, mellyel véleményem szerint ennek az úttörő munkának mindnyájan tartozunk»
